Jézus Istennek Báránya, kínjaidat ég s föld szánja. A nap, a nap sötétté változik, a föld, a föld reng és ingadozik.
Hegyek, halmok süllyedeznek, a kősziklák repedeznek, holtak, holtak sírból feltámadnak, a szent, a szent városban jelt adnak.
Íme a templom kárpitja kettéhasad és megnyitja helyét, helyét a szentek szentének, jelét, jelét Jehova frigyének.
Mind ezekből ó! mit értsünk? És szívünkbe vaj? mit véssünk? Isten, Isten végtelen kegyelmét, hozzánk, hozzánk csuda nagy szerelmét.
Fiát a szeretet Atyja kereszt kínjaira adja, értünk, értünk hogy eleget tégyen, urunk, urunk s üdvözítőnk légyen.
Köztünk van a Szentek Szentje: a híveknek ezt jelentse az ép az ép kárpit hasadása, földig, földig kettéhasadása.
Jézus, ki értünk szenvedtél, hogy éljünk, halálra mentél: Néked, néked szívből hálát adunk, holtig, holtig híveid maradunk.