Hő vágyam von atyai hajlékomba: a Szeretet hű keblére. Ha Ő csak szolgaként fogadna vissza, a vágyam úgyis betelne. Az álmok, tervek ezre sodort messze, s épp ez lett lelkem bánata és terhe. Szívemben már csak egy óhaj maradt: meglátni új otthonomat!
Hő vágyam von, már álmaimban látom szép mennyei hajlékomat. A békesség örökszép fénybe vonja: életre kelti vágyamat. Már itt e földön adhat boldogságot, mi fölülmúl sok fáradozást, álmot: Szívemben már csak egy óhaj maradt: Meglátni új otthonomat!
Hő vágyam von, mint hajót kikötője, s mint patak vágyik tengerbe. Mint gyermek vágyik anyjának keblére, és nyújtja karját feléje. E világ fénye eltűnik majd egyszer, mint virágszirmon harmat, hogyha nap kel. Szívemben már csak egy óhaj maradt: Meglátni új otthonomat!