Térj vissza, elveszett fiam, fenn, mennyben vár Atyád! Ó, mért csatangolsz hontalan, ha Ő epedve vár!
Térj vissza úgy, épp amint vagy: étlen, megtépetten. Ne rettegj! Úgy fogadlak majd, miként a kegyelem!
Térj vissza, lányom, merre jársz, hol ontasz könnyeket? Oly meghitt otthont nem találsz, mint Atyádnál ott fent!
Ti bús, tékozló gyermekek, Ti, senki népei! a visszaútra lelhettek, hallgatva Azt, ki hív!