A keresztfán nyugszik szemem, bűnterhemnek ott lel helyet. Nem vonz e lét sok csábja sem. Több Golgotánál, mi lehet!
A megtört testre nézek föl: a szeretet, mit szemem lát! Az fáj, hogy Néked tövisből én fontam szégyenkoronát!
Én, tékozló és hontalan, a megbocsátást áhítom! Úr Jézus, add, hogy olvassam a békém néma ajkadon!
Ó, végtelen nagy szeretet, kimondhatatlan áldozat! Az életem és szívemet, ím, elhoztam, hogy elfogadd.