Mily szép is az estéli óra,
Oly kedves az alkonyat,
Mikor a madárkák dala
Fáradt szívet megnyugtat!
|: Fáradt szívet megnyugtat! :|
Oly kedves az alkonyat,
Mikor a madárkák dala
Fáradt szívet megnyugtat!
|: Fáradt szívet megnyugtat! :|
A virágok nem énekelnek,
Ez nem adatott nékik,
És mégis, mint imádkozóknak,
Fejük föld felé hajlik.
|: Fejük föld felé hajlik. :|
Ez nem adatott nékik,
És mégis, mint imádkozóknak,
Fejük föld felé hajlik.
|: Fejük föld felé hajlik. :|
Midőn így, estéli imára
A természet egyesül,
Vajon Istent csak az ember
Tagadná meg egyedül?
|: Tagadná meg egyedül? :|
A természet egyesül,
Vajon Istent csak az ember
Tagadná meg egyedül?
|: Tagadná meg egyedül? :|