Hogyha este, fenn az égen

Hogyha este, fenn az égen,
Ragyognak a csillagok,
Úgy van, mintha jobb világba
Hívnának az angyalok.
Ekkor szárnyra kél a vágyam,
És a menny felé repül,
Az Atyához, ki szememről
Minden könnyet letöröl.

Tündökölj csak, milljó csillag,
Sok szegénynek tündökölj!
Angyalok, ó, hívjatok csak
Szíveket a mennybe föl,
Hogy reménység szárnyán szállva,
Téged megismerjenek,
És majd egykor a mennyekben
Halleluját zengjenek!

E napnyugta elfeledtet
Minden könnyet, gondokat.
Fentről nyertem békességet,
Amilyet csak Isten ad!
Boldogságom mérhetetlen,
Múltba tűnnek földiek,
Ekkor érzem, hogy mily szépek
A mennyből jött törvények.

Amióta megtudtam, hogy
Jézus Lénye szeretet,
Híven járok lábnyomában,
S szüntelen csak éneklek.
Bánat árnya nincs szívemben,
Minden embert szeretek,
Már nem élek e világnak,
Szívem Megváltómé lett!