Az Úr napja megérkezett, Istenre emlékeztet. Ő szerezte e Szent napot, Midőn mindent alkotott. Váltságunkat is leküldte, Mondjunk most hálát érte.
Ó nagy nap, szent nap, köszöntlek, Előképe a mennynek. Gondjainkat mind letéve, Menjünk az Úr elébe. Aki e szent napot adta, Népét békével áldja.
A nyugalomnak napja ez, Mely édes nyugtot szerez. Mert bevégezve munkáját, E földnek alkotását. Teremtőnk is rajt' megpihent, S mondja, hogy a szombat szent!
Mint Paradicsom emléke, Jött e szent nap hozzánk le. Az emberért lett a szombat, Attól, ki ad nyugalmat. Ki bemegy a nyugalomba, Nyugszik mint Megváltója.
Lelkeknek nyugalomnapja, Édes, fénytelt szombatnap, Mely homálynak fényét adja, Melytől minden áldást kap. Kellemetes ez az idő, Fájdalom és búűző.