Mily tudatlan és vak voltam! Most szemem, hála! nyitva van. Már Gecsemáné s Golgota fényében járok bátran! Így lelek utat sötétben, s látom, hogy merre menjek!
Mily süket voltam egykoron! Ma öröm Téged hallgatnom. Szent néped közt száll az énekem! Áldást hoz minden percem. A fülem nyitva igédre, mert életem ösvénye!
Ó! milyen néma voltam én: S balga, hogy már nem volt remény! Most hangom Téged dicsőít. Jó voltod nagy csodáit nem felejtem egy percre sem, mit cselekedtél értem!