---

¹ Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
² Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
³ Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
⁴ Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
⁵ Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
⁶ Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
⁷ Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
⁸ De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
⁹ Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
¹⁰ Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!