Jézus, a tanító

A hét szava

„Hallgatás/Figyelés" – Hallgatni azt jelenti, hogy figyelünk a hangokra. Amikor odafigyelünk arra, amit valaki mond, akkor hallgatunk.

Vasárnap

A kisfiú előrehajolt, állát a tenyerében nyugtatta, hogy mozdulatlan maradjon. Nagyon figyelt Jézusra. Egy mellette ülő kislány közelebb húzódott, és véletlenül meglökte, de a fiú észre sem vette. Továbbra is Jézusra nézett. A Tanító kedves szeme ragyogott, miközben újabb történetet mesélt. Volt, ami vicces volt, más izgalmas! Egyik történetnél a fiú körbenézett a szép fákra és virágokra, és boldogan felsóhajtott. Bár még fiatal volt, mindent megértett. Jézus volt a legjobb történetmondó. Jézus mesélt kis csoportoknak és nagy tömegeknek a szabad ég alatt. Beszélt templomban, csónakból, és miközben poros utakon sétált. Milyen gyakran tanított Jézus példázatokkal? Olvasd el Máté 13:34-et. Jézus beszélt repkedő madarakról, színes virágokról és búzamezőkről. A gyerekek körülnézhettek, és láthatták ezeket, miközben figyeltek. Mesélt rosszcsont juhokról, ostoba építőkről és szorgos földművesekről – olyan dolgokról, amelyeket mindenki ismert. Akár idős, akár fiatal volt valaki, mindenki szerette Jézust hallgatni és Tőle tanulni. Az emberek még messziről is eljöttek, hogy hallják bölcs szavait. Jézus ma is a legjobb „történetmondó". Ha figyelünk rá, a történetei segítenek közelebb kerülni Hozzá. A Biblia azt mondja: „Boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják azt!" (Lukács 11:28).

Hétfő

A kis láng először csak pislákolt, majd egyre nagyobbra nőtt. Aranyló fénye betöltötte a szobát. Óvatosan felemelték a lámpát, és egy polcra tették. Így az egész család láthatta egymás mosolyát. Megtalálták a főzőedényt, a tűt, és a cérnát, és egy kényelmes párnát is, amire leülhettek. Éjszaka Jeruzsálemben és a környező városokban százával ragyogtak ezek a kis fények. Minden család kis agyagmécsesekkel világította meg az otthonát. Egy napon Jézus egy hegyoldalon ült, és egy nagy tömeghez beszélt. Ezekre a lámpákra emlékeztette őket. Azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült város nem rejthető el" (Máté 5:14). Az emberek figyelmesen hallgatták. Eszükbe jutottak otthonaik és városaik, amelyek világítottak a sötétben. Jézus így folytatta: „A lámpát sem azért gyújtják meg, hogy egy edény alá rejtsék" (Máté 5:15). Az emberek mosolyogtak, néhányan fel is nevettek. Milyen furcsa gondolat! Senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse. A fény azért van, hogy világítson! Majd Jézus hozzátette: „Hanem a lámpatartóra teszik, és világít mindenkinek a házban" (Máté 5:15). Mit mondott ezután? Olvasd el Máté 5:16-ot. Mindenki bólintott. Igen, milyen jó történet! Mindenkinek volt lámpása, így mindenki megértette. Jézus azt szeretné, hogy úgy beszéljünk és cselekedjünk, hogy az Ő jósága látszódjon rajtunk. Mi is lehetünk olyanok, mint egy fény, amely világít a világ számára.

Tudtad?

Mennyi idő alatt tudsz hétszer megpördülni? Tudtad, hogy a fény másodpercenként több, mint hatszor kerüli meg a földet? Hűha! Ez aztán gyorsabb a gyorsnál.

Kedd

A nap fénye megcsillant a csendes vízen. Jézus egy csónakban ült a tó szélén, és a mosolygó tömegre nézett. Az emberek a homokos parton ültek, csendben várva. Készen álltak, hogy újabb történetet halljanak. „A mennyek országa olyan, mint a mustármag" – mondta Jézus hangosan –, „amelyet az ember elvetett a földjébe" (Máté 13:31). Mindenki elképzelte a pici mustármagot. Látták maguk előtt, ahogy a földműves elülteti, majd finoman betakarja földdel. Jézus így folytatta: „Ez a mag a legkisebb minden mag közül, de amikor megnő, a legnagyobb kerti növények közé tartozik. Olyan nagy lesz, mint egy fa, és a madarak az ágai között fészket raknak" (Máté 13:32). Az emberek a tóról a mezőkre néztek. A nagy mustárnövények ágai lengedeztek a szélben, a madarak pedig egyik ágról a másikra röpködtek, és szépen csicseregtek. Miért mondta el Jézus ezt a történetet? Olvasd el Máté 13:34-et. Jézus szerette a természet példáival tanítani az embereket Isten szeretetéről és hatalmáról. Azt akarta, hogy megértsék: Isten csodát tud tenni a szívükben is, akárcsak a mag esetében. Csak egy kis hitre van szükségük. Jézus megígérte, hogy benned is csodát tud tenni. Ha Ő a szívedben él, segít, hogy napról napra erősebb és bátrabb legyél.

Szerda

Mindenki tudja, hogy a szilva a szilvafán nő, a szőlő pedig a szőlőtőkén. És persze a bogyós gyümölcsök… narancsfán nőnek? Nem! A bogyók bokron teremnek! Jézus egy hegy lábánál állt, és sok embert tanított és gyógyított. Mindenki figyelmesen hallgatta—nem akartak lemaradni egyetlen szaváról sem. Ekkor Jézus így szólt: „Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek fügét tövisbokorról" (Lukács 6:44). Az emberek biztosan mosolyogtak ezen a furcsa képen. Képzeld csak el, valaki tövisbokorban keres fügét! Jaj! Csupa szúrás és karcolás! Egy tövisbokorban csak tüskék és fájdalom van. Jézus ezután elmagyarázta, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a fák. Persze nincs levelünk és águnk, de az, ahogyan viselkedünk, és amit teszünk, olyan, mint a fa gyümölcse. Ha Isten Lelke nincs a szívünkben, akkor olyanok lehetünk, mint egy tüskés bokor – megbánthatunk másokat, és nem terem jó „gyümölcsöt" az életünk. De ha a Szentlélek a szívünkben él, akkor szép gyümölcsök teremnek bennünk. Milyen gyümölcsök? Olvasd el Galata 5:22–23-at: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. Másnap, amikor az emberek gyümölcsöt ettek, biztosan eszükbe jutott Jézus tanítása. Olyan könnyű volt megjegyezni! Figyeltek rá, emlékeztek rá, és most kérhették Istent, hogy segítsen nekik meg is tenni, amit Jézus mondott. A Biblia ezt mondja: „Boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét, és meg is tartják azt!" (Lukács 11:28).

Csütörtök

Az izgatott tömeg hamar elcsendesedett. Shhh! A gyerekek abbahagyták a nevetgélést, a szülők a suttogást. Mindenki figyelt. Jézus újabb történetbe kezdett… Ás, ás, ás! Egy kőműves házat épített. Lapátja mélyen a földbe hatolt. Puff! Elérte a kemény, erős sziklát. Tökéletes! Erre a sziklára fogja építeni a házát. Először erős alapot készített, aztán felhúzta a falakat, végül rákerült a tető. Kész! Hatalmas vihar tört ki. Szakadt az eső, megáradtak a vizek. De az ember egyáltalán nem félt. A ház nem dőlt össze, „mert jól volt megépítve" (Lukács 6:48). Sziklára épült. Aztán Jézus egy másik építőről is mesélt… Bam, bam, bam! Gyorsan felhúzta a falakat, és már ment is rá a tető. Ez az építő nem törődött azzal, hogy mélyre ásson a szikláig. Nem készített erős alapot. Homokra építette a házát. Kész! Eljött az eső, jött az árvíz… és a ház egy nagy robajjal összeomlott. Az életünk olyan, mint egy ház, és Isten a szikla. Mit mond a Biblia Istenről, mint szikláról? Olvasd el 2Sámuel 22:3-at. Ha figyelünk Isten szavára a Bibliában, és engedelmeskedünk Neki, akkor erősek maradunk minden vihar és nehézség közepette.

Péntek

Az emberek a domboldalon ültek, és figyelmesen hallgatták Jézust. Mosolyogtak a történeteken a leomló házról és az összekevert gyümölcsökről. Bólintottak a magokról és a fényről szóló példákon. Így néz ki Isten szeretete! Jézus rájuk mosolygott. Nagyon szerette volna, ha még közelebb kerülnek Istenhez. Meg akarta tanítani őket—imádkozni. Felnézett az égre, és így imádkozott: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Máté 6:9–13) Jézus először dicsérte Istent, és teljes bizalommal fordult Hozzá. Aztán kérte mindazt, amire szükségük volt: ételt, bocsánatot, segítséget és erőt. Végül újra dicsérte Istent. Jézus azt szeretné, hogy mi is így imádkozzunk. Ő a legjobb tanítónk – megmutatja, hogyan lehetünk közel Istenhez, és hogyan élhetjük meg az Ő szeretetét.

Szombat

Sue és barátai együtt indultak egy rövid kenus kirándulásra, lefelé evezve a békés folyón, Isten teremtésének örvendezve. Hallották a békák brekegését, a szitakötők zümmögését, és ahogy egy teknős becsúszott a partról a folyóba, hogy elrejtőzzön. Amikor egy part közelébe értek, hirtelen két csodálatos szarvas szaladt át a sekély folyón, majd eltűntek a magas fűben. Ekkor vette észre Sue, hogy a szarvas ikrei a másik parton maradtak. A kis állatok keservesen sírtak, és remegtek félelmükben. Sue és barátai csendben figyeltek. A magas fűben hangos horkantások hallatszottak. A kis szarvas szülei voltak. Úgy tűnt, valami nagyon fontosat mondanak nekik, mert a kicsik abbahagyták a sírást. Talán az anyuka és az apuka szarvas ilyeneket mondott: „Ne féljetek, itt vagyunk." Vagy: „Maradjatok csendben, és nyugodtan." Bármi volt is, a kis szarvas hallgattak és engedelmeskedtek. Amikor a szitakötők tovasiklott, Sue visszanézve látta, hogy az anyuka szarvas kijött a magas fűből, és biztonságban átvezette a kicsiket a folyón. Jézus azt szeretné, ha mi is hallgatnánk az Ő szavára és engedelmeskednénk Neki. Ő tudja mi a legjobb számunkra. Mi bízhatunk a szavában, és követhetjük Őt, mert Ő szeret minket. A Biblia ezt írja: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják!" (Lukács 11:28)

Ez a történet az „Eavesdropping on the Neenah" című írásból lett átdolgozva (Redden, Reed és Yamada), God's Amazing Creation, szerzői jog © 2022, Review and Herald® Publishing Association. Engedéllyel felhasználva és átdolgozva.