Történelmi kapcsolat
A veszély és a romlottság jelen napjaiban a fiatalok sok próbatételnek és kísértésnek vannak kitéve. Közülük sokan veszélyes kikötő felé eveznek. Kormányosra van szükségük, de megvetéssel utasítják el az értékes segítséget. Úgy érzik, eléggé alkalmasak saját kis bárkájuk irányítására, és nem veszik észre, hogy zátony felé tartanak, és hamarosan a hit és a boldogság hajótörését fogják szenvedni.
Az udvarlás és a házasság gondolata elveszi a józan eszüket, és egyedül az lebeg a szemük előtt, hogy a saját útjukat járják. Pedig ezen a területen, életük legfontosabb időszakában, biztos tanácsadóra, tévedhetetlen vezetőre van szükségük, amit Isten igéjében találhatnak meg. Ha nem kutatják szorgalmasan ezt a könyvet, akkor súlyos hibákat fognak elkövetni, melyek elrontják úgy a saját boldogságukat, mint a másokét – a jelenre és a jövőbeli életükre nézve egyaránt.
Sokan hajlamosak a meggondolatlanságra és az önfejűségre. Ők nem szívlelték meg Isten igéjének bölcs tanácsait. Nem küzdöttek meg önmagukkal és nem nyertek drága győzelmet. Büszke, hajthatatlan akaratuk elűzte őket a kötelesség és az engedelmesség útjáról. Ifjú barátaim! Tekintsetek vissza a múltatokra és hűségesen vizsgáljátok meg azt Isten igéjének fényében! Lelkiismeretesen teljesítettétek a Szentírás által előírt, szüleitekkel szembeni kötelességet? Kedvesen és szeretettel bántatok édesanyátokkal, aki csecsemőkorotok óta gondotokat viseli? Figyelembe vettétek kéréseit, vagy fájdalmat és szomorúságot okoztatok neki azzal, hogy a saját vágyaitok és terveitek szerint jártok el? Megszentelte és meglágyította szíveteket az igazság, amelyet vallotok, és alávetettétek-e az akaratotokat annak? Ha a válaszotok nem, akkor sok tennivaló vár rátok, hogy múltbeli hibáitokat helyrehozzátok.
A Biblia tökéletes jellembeli mércét állít elénk. Ez a szent könyv, amelyet Isten ihletett és amelyet igaz emberek jegyeztek le, tökéletes útmutatónk lehet minden körülményben. Félreérthetetlenül megfogalmazza mind az ifjú, mind az idős kötelességeit. Ha az ember élete vezérfonalává teszi, akkor az ég felé fogja vezetni őt. Gondolatait felemeli, jellemét jobbá teszi, békét és örömet ad a szívnek. Sok fiatal mégis úgy döntött, hogy önmaga tanácsadója és vezetője lesz, és ügyét saját kezébe vette. Nekik alaposabban kellene tanulmányozniuk a Biblia tanításait. Oldalain megtalálhatják szüleik és hittestvéreik iránti kötelességeiket. Az ötödik parancsolat így szól: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.” Továbbá ezt is olvashatjuk a Bibliában: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” A gyermekek szüleik iránti engedetlensége, hálátlansága és istentelensége annak a jele, hogy az utolsó napokban élünk. Isten igéjében bőségesen találhatunk a szülők iránti tiszteletre utasító elveket és tanácsokat. Értésére adja a fiataloknak azt a szent kötelességet, hogy szeressék és viseljék gondjukat azoknak, akik kicsiny koruktól kezdve, gyermekkorukon és ifjúságukon át felnőttkorukig vezették őket, most pedig nagymértékben tőlük függ a békéjük és boldogságuk. A Biblia világosan fogalmaz ebben a kérdésben, jóllehet tanításait semmibe vették.
A fiataloknak sok leckét kell megtanulniuk, és ezek közül az a legfontosabb, hogy megismerjék önmagukat. Legyenek pontos fogalmaik szüleikkel szembeni kötelességeikről, és folyamatosan tanulják a szelídséget és az alázatot Krisztus iskolájában! Amellett, hogy szeretik és tisztelik szüleiket, tartsák tiszteletben azoknak a tapasztalt embereknek a véleményét is, akikkel a gyülekezetben kerülnek kapcsolatba! Ha egy fiatalember anélkül nyeri el egy fiatal hölgy barátságát és tölt idő a társaságában, hogy a lány szülei tudnának róla, akkor nem viselkedik nemes lelkű keresztényhez méltó módon sem a lánnyal, sem a szüleivel szemben. A titkos kapcsolattartáson és találkozókon keresztül befolyást nyerhet ugyan a lány lelke felett, de nem tanúsít olyan nemes és becsületes hozzáállást, amely Isten gyermekeit jellemzi. Céljaik elérése érdekében ezek a fiatalok olyan szerepet játszanak, amely nem felel meg a bibliai mércének, mivel nem őszinték és nyíltak, továbbá hűtleneknek bizonyulnak azokhoz, akik szeretik őket és hűségesen szeretnének őrködni felettük. Az ilyesfajta befolyás hatása alatt kötött házasságok nincsenek összhangban Isten igéjével. Aki elszakít egy lányt a kötelességétől, aki összezavarja annak elképzeléseit az Úr és a szülők iránti engedelmesség és tisztelet világos és határozott parancsolatával kapcsolatban, nem olyan ember, aki hűséges lesz házastársi kötelezettségeiben.
Felmerül a kérdés, hogy „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját”? A válasz: „a te beszédednek megtartása által”. Az a fiatalember, aki a Bibliát teszi vezetőjévé, nem tér le a kötelesség és a biztonság ösvényéről. Ez az áldott könyv megtanítja neki, hogyan őrizze meg jelleme feddhetetlenségét, hogyan legyen igaz és kerülje el a megtévesztést. A „Ne lopj!” parancsolatot maga Isten írta ujjával a kőtáblára, mégis sokan gyakorolják és mentegetik az alattomos érzelmi lopást. Félrevezető udvarlást folytatnak, titokban tartják a kapcsolatot mindaddig, amíg a tapasztalatlan személy – aki nem látja tisztán, hogy hova vezetnek ezek a dolgok – eltávolodik a szüleitől, és ahhoz a személyhez fog kötődni, aki eljárásmódjával bizonyítja, hogy nem méltó a lányhoz. A Biblia elítéli a tisztességtelenség minden formáját, és helyes cselekedeteket követel minden körülmények között. Aki a Bibliát teszi élete vezérfonalává és ösvényének világosságává, minden dologban engedni fog a Szentírás tanításainak. Egyetlen jottányit vagy pontot sem fog elhagyni a törvényből azért, hogy elérje a célját, még akkor sem, ha ennek következtében nagy áldozatot kell meghoznia. Ha hisz a Bibliában, akkor tudja, hogy nem lehet része Isten áldásában, amennyiben letér a becsületesség útjáról. Egy ideig úgy tűnhet, hogy jól van dolga, de végül le fogja aratni tetteinek gyümölcsét.
Isten napjainkban is rosszallással tekint számos nem megfelelő időben és nem megfelelő módon kötött kapcsolatra. Ha a Biblia határozatlan és homályos megvilágításban hagyta volna ezt a kérdést, akkor sokkal inkább megbocsáthatók volnának azok a folyamatok, melyeket egymással teremtett kapcsolataikban követnek a fiatalok. De a Biblia követelményei nem holmi félig érvényes rendelkezések, hanem megkövetelik a gondolat, a szó és a cselekedet tökéletes tisztaságát. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy lábunk ösvényének szövétneke, és hogy senkinek sem kell szükségszerűen elvétenie a helyes utat. A fiataloknak kötelességük vezetést keresni a Biblia lapjain és aszerint cselekedni, mivel mindig olyankor hibáznak, amikor eltérnek annak tanításától.
– The Review and Herald, 1886. január 26.