A fényes angyal

A tanulmány alapja: Máté 1:18-24, Lukács 1:26-38.

Mária énekelve takarított kis házában. Nagyon boldog volt. Nemsokára férjhez megy egy József nevű férfihez. Azért is örült, mert teljes szívéből szerette Istent. (Két kezünket takarjuk a szívünkre.) A nap besütött az ablakon. Szviss, szviss - surrogott a seprű a padlón az ének ritmusára. A szoba hirtelen egyre világosabb és ragyogóbb lett. Ez nem napfény - egy csodálatos fényes angyal állt előtte.

Az angyalt fény vette körül. Csillogott, csillogott, ragyogott. Mária nagyon meglepődött (meglepett arc). Kedvesen szólt hozzá: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt. És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus.” (Lukács 1:30, 31) A fényes angyal elmondta neki, hogy kisbabája nagyon, nagyon különleges lesz: „Szentnek hívják, az Isten Fiának.” (Lukács 1:35)

Mária rámosolygott a fényes angyalra. Bízott Istenben, és az angyal szavaiban. Igen, ő is Isten segítője lesz. Ő lesz Jézus babának, Isten saját Fiának az anyukája. Sietett elmondani Józsefnek a jó hírt. Ő is nagyon meglepődött (meglepett arc). Megvakarta a fejét (vakarjuk meg a fejünk), megdörzsölte az állát (dörzsöljük meg az állunk). Vajon valóban igaz, amit Mária mondott neki? (Bólintsunk.)

József egész nap az angyalra gondolt. Naplementekor is még ezen tűnődött. Gondolkodott..., gondolkodott..., gondolkodott... Végül becsukta a szemét, és elaludt. (Tettessünk alvást.) Hirtelen egy angyal jelent meg álmában. Nagy fényesség vette körül. Csillogott, csillogott, ragyogott. Azért jött, hogy Józsefnek is elmondja - minden igaz. Máriának kisbabája lesz, bár még nem ment férjhez! József bízott Istenben.

Mária növekvő pocakján nyugtatta kezét. Érezte kisbabája mozgását. Annyira boldog volt, hogy Isten őt választotta Fia anyjaként. József is boldog volt. Tudta, hogy bízhat Istenben. Gondoskodni fog a kis Jézusról, és Isten segítője lesz. Isten időnként minket is különleges küldetésre hív el. Máriához hasonlóan bízhatunk Istenben, és igent mondhatunk kérésére. (Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk, hogy a Te segítőidnek választottál. Bízhatunk Benned, és igent mondhatunk Neked.

Énekeljünk!

Mária annyira boldog volt, hogy énekkel dicsőítette Istent. Ezen a héten munka közben dicsőítsük mi is énekkel Istent. Tanuljunk néhány új éneket Jézus születéséről, vagy kérjük gyermekünket, hogy mondja el, melyik a kedvenc éneke.

Játsszunk!

Játsszuk el gyermekünkkel a történetet. Használjunk kartonból vagy papírból kivágott ujjbábokat.

Kapcsolódjunk!

Az angyal azért jött, hogy elmondja Máriának a jó hírt a világ Megváltójának születéséről. Te is megoszthatod a jó hírt. Gondoljunk valakire, akinek hallania kell a Jézusról szóló jó hírt. Gyermekünkkel együtt készítsünk egy képeslapot, majd díszítsük ki, és küldjük el a kiválasztott személynek.

Tanuljunk!

Beszélgessünk gyermekünkkel az angyalokról, és arról, hogyan segítenek ők Istennek. Mondjuk el nekik, hogy van saját őrangyaluk, aki védelmezi őket. Képzeljük el, hogy egy angyal megjelenik otthonunkban. Mit látnánk és hallanánk? Hogyan reagálnánk?

Imádkozzunk!

Köszönjük meg Istennek, hogy az angyal meglátogatta Máriát, aki bizakodó szívvel fogadta. Kérjük Istent, hogy segítsen családunk minden tagjának Benne bízni.

Képzeljétek el egy pillanatra, mi lenne, ha titeket választott volna ki Isten a világegyetem Urának szülőjévé. Mit válaszoltatok volna? Hogyan telnének napjaitok, heteitek és hónapjaitok egy ilyen hír után?
Mária annyira ösztönző ifjú hívő. Egy egyszerű, alázatos lány volt, aki hétköznapi munkát végzett. Majd megjelent előtte egy angyal, és élete egy pillanat alatt gyökeresen megváltozott. A hír hallatán azonnal válaszolt: „Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38) Később így dicsőítette Istent: „Magasztalja az én szívem az Urat, és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!” (Lukács 1:46-49)

Mária dicsőítéssel, nem aggodalommal válaszolt. Szíve csordultig telt imádattal. Nem kételkedett elhívatásában, hanem készségesen vállalta. Félelmei és gyengeségei ellenére igennel válaszolt Istennek. Bízott Istennek az ő életére vonatkozó tervében.
Jézus hozzánk is ugyanilyen meghívással fordul. Szeretne szívünkben lakni. Nekünk is adott egy különleges, egyedi feladatot. Válaszolhatunk dicsőítéssel vagy aggodalommal.
Isten ma is elhív Máriához és Józsefhez hasonló embereket. Zsúfolt világunkban válaszolhatunk igennel Jézus meghívására – elsősorban szülőként, hogy gyermekeinket elvezessük Jézus megismerésére és szeretetére, majd bármi másban, amit kér tőlünk. Énekünk is legyen, mint a Máriáé: „Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!” (Lukács 1:49)