Sámuel hallgat Istenre

A tanulmány alapja: 1Sámuel 3. fej., Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 581, 582. o.

Lement a nap. Sámuel ásított (ásítsunk). Egész nap Éli papnak segített Isten házában. Eljött az alvás ideje. Sámuel lefekvéshez készülődött. Letérdelt, és imádkozott Istenhez (kulcsoljuk imára kezünket). Szeretett Vele beszélgetni. Megköszönte Istennek, hogy hasznos segítőtárs lehetett a nap folyamán. Ezután bebújt a takarója alá, és becsukta a szemét (színleljünk alvást). Jó éjszakát Sámuel!

Minden csendes volt, csak baglyok huhogtak a fákon (hu-húúú, hu-húúú). Sámuel hirtelen egy hangra lett figyelmes (füleljük). Az erőteljes, kedves hang az ő nevét szólította: „Sámuel, Sámuel!” Gyorsan felült. Ez csakis Éli lehet – gondolta. Kiugrott az ágyból és a pap szobájába sietett. Tip-top, tip-top – lépkedett óvatosan. „Itt vagyok. Szólítottál” – mondta. Éli megdörzsölte álmos szemét (dörzsöljük meg a szemünket). Megrázta a fejét (rázzuk meg a fejünk). „Nem szólítottalak, menj vissza az ágyba.” (1Sámuel 3:4, 5) Sámuel visszament az ágyba és becsukta a szemét.

„Sámuel, Sámuel” – hangzott ismét. Sámuel újra felült. Csakis Éli lehetett – gondolta. Kiugrott az ágyból, és Éli szobájába sietett. Tip-top, tip-top, igyekezett. „Szólítottál. Itt vagyok” – mondta. Éli újra megrázta a fejét (rázzuk meg a fejünk). „Nem hívtalak, feküdj vissza.” (1Sámuel 3:6) Sámuel megvakarta a fejét. Biztos volt benne, hogy hallott egy hangot. Ki szólította?

Amint visszafeküdt és újra becsukta a szemét, újra hallotta a nevét: „Sámuel, Sámuel!” pedig újra Éli szobájába ment. Éli hirtelen rádöbbent, ki szólította Sámuelt. Isten volt az! (Mutassunk fel!) Sámuel szemébe nézett, és így szólt: „Menj vissza az ágyba, és ha újra szólít a hang, így válaszolj – Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád.” (1Sámuel 3:9) Amikor Sámuel újra hallotta Isten hangját, már tudta mit kell tennie. Isten beszélt Sámuellel, elmondta neki, mi fog történni Isten népével. Sámuel nagyon figyelmesen hallgatta.

Isten a te nevedet is szereti kiejteni. Ő szeretne a barátod lenni. Lehet, hogy időnként meghalljuk hangját gondolatainkban, amikor segít meghozni a helyes döntést. Máskor hallhatjuk a Biblia szavain keresztül, vagy mások bölcs beszédében. Készek vagyunk Sámuelhez hasonlóan Rá hallgatni? (Mondjuk együtt) Köszönöm, Istenem, hogy Te beszéltél Sámuellel, és köszönöm, hogy engem is szeretnél megszólítani.

Alkossunk!

Egy papírra írjuk fel a gyermek nevét. Beszélgessünk nevének jelentéséről, és hogy miért választottuk neki ezt a nevet. Ragasszunk leveleket és virágokat a nevére. Mondjuk el, hogy Jézus név szerint ismeri őt, és mindent tud róla. Ő szereti hallgatni, amit Neki mondunk, és beszél hozzánk. Annyira szeret minket!

Játsszunk!

Rejtőzzünk el a lakásban, majd hívjuk a gyermeket, hogy jöjjön oda hozzánk. Amikor megtalál, dicsérjük meg szófogadásáért.

Énekeljünk!

Énekeljünk el vagy hallgassunk meg egy éneket arról, hogy Isten név szerint ismer bennünket. Tegyük meg ezt a hét minden napján, lefekvés előtt.

Imádkozzunk!

Minden reggel és este felváltva imádkozzunk. Köszönjük meg Istennek, hogy megalkotott, és mindent tud rólunk.

Észrevettétek valaha, hogy gyermeketek játék közben dalocskákkal dicsőíti Istent? Mennyire csodálatos, ha látjuk, hogy gyermekeink az ő egyszerű és különleges módjukon válaszolnak Jézusnak. Hitéletük ezen szakaszában minden, ami róluk és a Jézussal való barátságuk növekedéséről szól, dicsőítésben fejeződik ki. Ők így figyelnek Istenre, és így válaszolnak mennyei Atyjuknak. Mekkora öröm számunkra, hogy Isten is velünk énekel. „Veled van az Úr, a te Istened, ő erős és megment. Nagy örömmel örül neked, megújít szeretetével, ujjongással örvendezik neked.” (Sofóniás 3:17)

Isten azt szeretné, ha figyelnénk Rá, és a magunk során ugyanolyan gyermeki ámulattal válaszolnánk Neki, mint ahogy azt kicsinyeink teszik. Szeretné, ha felismernénk a hangját akár Igéjéből, vagy imáink által, vagy egy másik istenfélő ember szavaiból. Felnőttként, hányszor nem hagyjuk figyelmen kívül a szavát? „A Biblia Isten hozzánk intézett szava, amely ugyanannyira biztos, mintha saját fülünkkel hallanánk. Ha ezt tudatosítanánk, mekkora ámulattal nyitnánk meg az Ő Igéjét, és milyen őszintén kutatnánk utasításait. A Szentírás olvasása és kutatása a végtelen Istennel való személyes fogadóórává válna.” (Ellen G. White: Signs of the Times, 1906. ápr. 4.)

Hogyan fogsz ezen a héten figyelni Igéjében fellelhető szavára? Zajos világunkban, hogyan fogod lecsendesíteni a káoszt, hogy megpihenj és Őt hallgasd? Ő tudja, és szereti kimondani a nevedet. Válaszoljunk mi is Sámuelhez hasonlóan: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sámuel 3:9)