Anna imádkozik kisbabáért
2026. szeptember 27. – október 3.
Memoriter
„A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek.” (Zsidók 13:16) „Nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Máté 1:21)
KULCSGONDOLAT: Isten válaszol imáinkra.
Anna kisbabáért imádkozik Vasárnap, szeptember 27.
A tanulmány alapja: 1Sámuel 1, 1Sámuel 2:1-11, Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 569–574. o., „A gyermek Sámuel” c. fejezet.
Anna nagy sóhajjal foglalt helyet Isten házának egyik sarkában (sóhajtás). Egy könnycsepp gördült le arcán, majd még egy, és még egy. Szegény Anna, nagyon szomorú volt (szomorú arc). Csendes otthonában is szomorú volt. A nyüzsgő utcán is szomorú volt. Isten házában, a szentélyben is szomorú volt. Nem volt gyermeke. Szeretett volna babusgatni (ölelés), csiklandozni (csiklandozás), megnevettetni (kuncogás) egy kisbabát.
Anna Isten barátja volt. Tudta, hogy Isten szereti őt. Tudta, hogy Isten meghallja imáját (imára kulcsolt kéz). Egy kisfiúért imádkozott. Megígérte Istennek, hogy ha megadja neki ezt a boldogságot, akkor visszahozza őt Isten házába, hogy az Ő különleges segítője legyen.
Éli pap is Isten különleges segítője volt (mutassunk Élire). Ő Isten házában lakott és dolgozott. Látta a síró Annát, de imája szavait nem hallotta. Isten azonban igen! Isten mindig meghallja az imát.
Anna elmondta Éli papnak kérését. Ó, mennyire vágyott egy dédelgethető (ölelés), csiklandozható (csiklandozás), nevető (kuncogás) kisbabára! Éli mosolygott. Tudta, hogy Isten hallja az imákat és válaszol rájuk. „Eredj el békességgel,” - mondta kedvesen Annának – „és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit tőle kértél.” (1Sámuel 1:17)
Nemsokára Isten pontosan ezt tette. Annának kisbabája született! Annyira boldog volt! (Tapsoljunk.) Köszönöm, Istenem! Sámuelnek nevezte. Nevének jelentése: „Az Úrtól kértem őt.” Anna szorosan magához szorította (ölelés). Megcsiklandozta lábujjait (csiklandozás). Gőgicsélésére kuncogással válaszolt (nevetés).
Anna annyira szerette a kisfiát! Figyelte, ahogy a kis Sámuel megtanult kúszni, mászni, járni, szaladni. Amikor elég idős lett hozzá, elvitte az Úr házába, ahogy megígérte. Istentől kapta ajándékba, most pedig visszaadta, hogy Isten különleges segítője legyen. Sámuel felnövekedve Éli pappal együtt fogja szolgálni Istent.
Isten a mi imánkat is meghallgatja. A nap bármely órájában megállhatunk és imádkozhatunk Istenhez. Ő szereti hallani hangunkat. (Mondjuk együtt) Köszönöm, Istenem, hogy meghallgatod imáinkat.
Napi játék Hétfő, szeptember 28.
Alkossunk!
Formázzuk meg gyurmából Annát és kisbabáját. Kérdezzük meg a gyermeket, hogy szerinte milyen arckifejezése lehetett Annának, amikor először foghatta kézbe kisfiát.
Kutassunk!
Naplementekor menjünk ki a szabadba, és a gyermekünkkel erősen öleljük meg egymást. Mondjuk el neki, hogy bár mi éjjel alszunk, Isten soha nem alszik! Ő mindig ébren van, és figyelmesen hallgatja minden imánkat. Ismeri hangunkat, és akkor is hallja, amikor milliónyi ember egyszerre beszél Hozzá. Ő ilyen elképesztően csodálatos!
Szerepjáték!
Játsszuk el, hogy együtt gondoskodunk egy kisbabáról (játékbaba, játékmackó). Fürdessük, etessük, játsszunk vele, és dédelgessük. Beszélgessünk arról, mennyire boldog volt Anna, hogy Isten igennel válaszolt imájára, és mennyire szerette kisbabáját. Öleljük meg gyermekünket, és adjuk tudtára, hogy ő a válasz a mi imánkra.
Mutassuk be!
A héten valamelyik nap állítsunk be óránkénti vagy kétóránkénti emlékeztetőt a telefonunkra. Ahányszor megszólal, álljunk meg, és imádkozzunk a gyermekkel. Mondjuk el, hogy Isten szeretné, ha a nap folyamán beszélgetnénk Vele.
Imádkozzunk!
Imádkozzunk egyenként minden gyermekünkért. Köszönjük meg Istennek, hogy megajándékozott minket velük. Kérjük, hogy felnövekedve szeressék Őt, és Neki szolgáljanak.
játék
Gondolatok a szülőknek Kedd, szeptember 29.
Anna példája, aki őszintén kereste imában Istent, a szülői ima erejének csodálatos tanúbizonysága. Isten hallja imáinkat, szíve mindig a miénkre van hangolódva. Ő hatalmas és mindenható, és tud válaszolni imáinkra. Amikor úgy tűnik, hogy hallgat, vagy elképzeléseinktől és elvárásainktól eltérően válaszol, akkor is bízhatunk abban, hogy mindent a mi javunkra tesz. (Róma 8:28)
Anna hűsége nem szűnt meg imája megválaszolásakor. Az Úrnak ajánlotta Sámuelt, és elvitte, hogy szolgálhassa Őt a szentélyben.
„Fiát értelmének első megnyilatkozásától kezdve Isten szeretetére és tiszteletére nevelte és arra, hogy magát az Úr tulajdonának tekintse. Igyekezett, hogy az őt körülvevő minden ismert tárggyal gondolatait a Teremtőre irányítsa. Amikor elvált gyermekétől, a hűséges anyai szerető gondoskodás nem szűnt meg. Mindennap imádkozott fiáért. (…) Nem kért fia számára világi nagyságot, hanem azért könyörgött, hogy a menny által becsült nagyságot elérhesse, tisztelje Istent és áldására legyen embertársainak.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 572. o.)
Elfoglaltságaink közepette ne feledkezzünk meg gyermekeinkért imádkozni. Annához hasonlóan adjuk át őket az Úrnak imában. Mondjuk el nekik, hogy ők a válasz imáinkra, és Istennek különleges terve van életükben, ahogy Sámuel esetében is volt. Annához hasonlóan, a mi szívünk vágya is legyen az, hogy gyermekeink eljussanak a Menny által értékelt nagyságra.
„A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk.” (Zsoltárok 10:17)
