A PRÓFÉTAI SZÓ ÁLDÁSAI

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 40:1-5; János 1:1-5; 17:20-23; 1Korinthus 1:10-13; 2:2; 2Timóteus 3:16-17; 4:1-5

Isten soha nem vár tőlünk vak hitet. Ellenkezőleg! Lenyűgözőek a létezése mellett szóló érvek. Még a bűn hatezer éve után is, a természet világa nemcsak az elképesztő teremtő erejű Isten létezéséről tesz bizonyságot (nézzük meg a James Webb űrteleszkóp fotóit), hanem a szeretetéről is!
És ez még nem minden. Péter leírja: „A mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen”, és ezt még tetézi azzal, hogy „igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben” (2Pt 1:18-19, ÚRK). Péterrel ellentétben mi talán nem hallottuk Isten hangját, de azért elmondhatjuk: „Igen biztos nálunk a prófétai beszéd”.
Isten szólt hozzánk prófétái által, úgy a kanonikus, mint a nem kanonikus próféták által. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok felettébb bőségesek. Az a kérdés marad már csak, hogy nyitottak vagyunk-e elfogadni ezeket.
A szent történelem tanúsága szerint sokan nem voltak erre nyitottak.
Adja az Úr, hogy mi ne kövessük el ugyanezt a hibát!

A kinyilatkoztatás szerint ez az üzenet „az örökkévaló evangélium” része. Az evangélium prédikálásával Isten nem angyalokat, hanem embereket bízott meg. A mennyei angyalok e munka irányítói. Isten rájuk bízta az emberiség megváltásáért indított nagy munkát, de az evangélium tényleges hirdetését Krisztus földi szolgái végzik ezen a világon.
Hűséges emberek, akik engedelmeskedtek Isten Lelke vezetésének és az Ige tanításainak, hirdették az intő üzenetet a világnak. Ők voltak, akik figyeltek a „biztos prófétai beszéd”-re, a „sötét helyen világító szövétnek”-re, „míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel” (2Pt 1:19). Ezek az emberek jobban igyekeztek az Urat megismerni, mint az elrejtett kincseket megkeresni. Azt vallották, hogy „jobb ennek megszerzése az ezüst megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme” (Péld 3:14). Isten pedig kinyilatkoztatta nekik országa nagyszerű dolgait. „Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.” (Zsolt 25:14)
Ezt az igazságot azonban nem a tudósok értették meg. Ha a teológusok lelkiismeretes őrök lettek volna, akik szorgalmasan és imádkozva kutatják a Szentírást, akkor a próféciákból felismerhették volna, milyen események közelednek. De ők nem álltak a helyükön, és az üzenetet alázatosabb emberek kapták. Jézus ezt mondta: „Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket!” (Jn 12:35) Akik elfordulnak az Istentől származó világosságtól, vagy nem keresik, amikor elérhető, azok sötétségben maradnak. De a Megváltó kijelenti:
„Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8:12) Aki szíve teljességével vágyakozik Isten akaratát teljesíteni, feszülten figyelve a már kapott világosságra, az nagyobb világosságot fog kapni. Isten fénylő mennyei csillagot küld hozzá, hogy elvezesse minden igazságra. – Maranatha, 17. o.

Mindenkinek szembe kell néznie próbákkal… Ha Jézus Krisztusra tekintesz, ha hiszel benne, mint személyes Megváltódban, minden próbán átjutsz majd, és ha ezeket a próbákat békességes tűréssel hordozod, erősebbé válsz a következő próba, a következő megmérettetés elviselésére.
Csupán szűklátókörűségünk akadályoz meg bennünket abban, hogy felismerjük Isten szerető jóságát abban a fegyelmezésben, amelynek egyházát aláveti, valamint azokban a hatalmas áldásokban, amiket felkínál. A nyomorúság és a zűrzavar idejében Isten biztos menedék népe számára. Szárnyainak árnyékában gyermekei biztonságban járhatnak az Ő útján. A megtisztulásukra szánt nyomorúságban az evangélium erejének kell a vigasztalásukra lennie. Isten biztos szava az ő erős váruk. – Our High Calling, 317. o.

A prófécia Isten eszköze arra, hogy kapcsolatot tartson népével. Nem csoda, hogy Sátán (a sárkány) megharagudott az asszonyra (Isten egyházára), és támadást indított utódainak maradéka ellen (lásd Jel 12:17).
Melyek az asszony „magvából valók” megkülönböztető jegyei? Megtartják a parancsolatokat és náluk van Jézus bizonyságtétele. Jel 19:10 verséből tudjuk, hogy ez a bizonyságtétel „a prófétaság lelke”.

Személyes tapasztalataikon túlmenően az apostolok a próféták és az igaz emberek bizonyságtétele alapján fogadták el az Úr Jézust. A kereszténység idejére már a bizonyságok teljes láncolata fut végig az Ó- és az Újszövetségen: az előbbi az eljövendő Megváltóra mutat előre, az utóbbi pedig felfedi, hogy Jézus a Megváltó, aki minden feltételnek eleget tett. Mindez bőséggel elegendő ahhoz, hogy megalapozza azoknak a hitét, akik hajlandóak Őt elfogadni. „Istennek az volt a terve, hogy bőven adjon alkalmat az emberiségnek hinni Isten és Fia hatalmában, valamint a Szentlélek munkájában” (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy. 3. köt. 182. o.).
Az üdvözítő hit távolról sem elméleti kérdés, hanem erkölcsi; a szív dolga, nem a fejé. Amikor valaki bezárja a szívét, sajnos az értelme is bezárul.

Ha Jézus, Isten Igéje már eleve létezett, majd testté lett, közöttünk lakozott, ebből következően Ő is szervesen köthető az Isten által a prófétáknak kijelentett szavakhoz, üzenetekhez. Még azokat a prófétákat is a Szentlélek ihlette, akik nem közvetlenül Jézusra vonatkozó üzeneteket hirdettek.

Mialatt Krisztus ezekkel a szavakkal beszélt tanítványaihoz, Isten dicsősége ragyogott arcán. Mindazok, akik jelen voltak, szent áhítatot éreztek, mikor elragadtatott figyelemmel hallgattak szavaira. Szívük még határozottabban vonzódott hozzá. Minél nagyobb szeretettel kötődtek Krisztushoz, annál közelebb kerültek egymáshoz. A menynyet nagyon közel érezték magukhoz. Azok a szavak pedig, amelyeket figyelmesen meghallgattak, mennyei Atyjuktól kapott üzenetté lettek számukra.
Krisztus azután így folytatta tanítványaival való beszélgetését: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem.” (Jn 14:12) Az Üdvözítő nagyon aggódott tanítványaiért, és igyekezett megértetni velük, hogy mi célja volt istensége egyesítésének az emberi természettel. Krisztus azért jött el erre a világra, hogy feltárja Isten dicsőségét, és így mi, emberek ennek az isteni dicsőségnek a helyreállítható erejével felemelkedhessünk és jobbak lehessünk. Krisztusban Isten nyilvánította ki magát, hogy azután Jézus is nyilvánvalóan megmutathassa magát tanítványaiban. Jézus nem tárt fel semmiféle olyan tulajdonságokat, és nem gyakorolt semmiféle olyan hatalmat, hogy az emberek hit által ne lehessenek őbenne. Krisztus tökéletes embervolta az, amelyet követői megszerezhetnek, ha éppen úgy alárendelik magukat Istennek, ahogy azt Krisztus tette.

„Nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert az én Atyámhoz megyek.” (Jn 14:12) Krisztus ezzel nem azt akarta mondani, hogy tanítványai munkája fennköltebb, jelentősebb lesz az ő munkájánál, hanem csak azt, hogy nagyobb területre terjed ki. Nemcsak a csodatetteikre hivatkozott, hanem mindazokra a cselekedetekre is, amelyeket a Szentlélek munkája által visznek majd véghez.
Az Úr mennybemenetele után a tanítványok felismerték ígéreteinek beteljesedését. Krisztus keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének a jelenetei élő valóságok voltak a számukra. Meglátták, hogy a próféciák szó szerint teljesedtek be. Kutatták a szent Írásokat, és elfogadták azok tanításait hittel és számukra eddig ismeretlen bizonyossággal. Felismerték, hogy az isteni Tanító pontosan az volt, akinek mondta magát. Mikor elmondták tapasztalataikat, és felmagasztalták Isten szeretetét, az emberek szíve megolvadt, szelíd lett, és a sokaság hitt Jézusban. – Jézus élete, 664, 667. o.

A Szentlélek képesítette a tanítványokat, hogy egyedül az Urat magasztalják; ihlette a szent írókat, hogy Krisztus munkáját és szavait közöljék a világgal. Ma is állandóan munkálkodik, hogy az emberek figyelmét a golgotai kereszten hozott nagy áldozatra irányítsa. A világ előtt feltárja Isten szeretetét az ember iránt, és a bűnösségéről meggyőződött lélek előtt igyekszik bemutatni a Szentírás ígéreteit.
A Lélek árasztja az igazság napjának világos sugarait a sötét kedélyekre; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazságok felismerése által; feltárja a lélek előtt az igaz élet célját, és meggyőzi őt a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjá szül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. – Krisztusi élet, 133. o. (április 29.)

Végső soron a Biblia a Szentlélektől származik, a prófétaság lelkének ajándéka által. 2Pt 1:21 verséből tudjuk: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.”

A Biblia nélkül az embereknek semmi nem mutatna útirányt a bűnös világ buktatói között, ami biztos pusztulásba vezetne. Ma mindenütt elérhető a Biblia, különféle formában – nyomtatásban, elektronikusan –, de nem volt ez mindig így. Jézus korában például csupán az Ószövetség tekercseit lehetett olvasni, amit csak a papok és rabbik tehettek meg. Az átlagemberek általában közvetlenül nem férhettek hozzá a Szentíráshoz. Az Istentől jövő szót nagy becsben tartották akkor.

Jézus a valaha volt legnagyobb próféta, Ő az Ige (Jn 1:1-3), aki érzékeltette a Szentírás fontosságát (Jn 7:38). A prófétaság ajándékának legértékesebb áldásai közé tartozik az, hogy megerősíti a Bibliát.
„Akik meggyőződtek arról, hogy a Szentírás Isten hangja, és szeretnék követni tanításait, azoknak naponta kell tanulniuk, naponta kell lelki erőt kapniuk, ami a Szentlélek ajándékában minden igaz hívő rendelkezésére áll” (Ellen G. White cikke, Signs of the Times. 1910. március 8.). A prófétaság hiteles ajándéka mindig magasra emeli a Szentírást, az emberek figyelmét Isten Igéjére, a hit és a gyakorlat egyetlen szabályára irányítja.

„Senki sem tudja a napot és az órát” – érveltek leggyakrabban az advent reménység elutasítói. A Szentírás ezt mondja: „Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mt 24:36) Azok, akik várták az Urat, ezt az igét világosan és egybehangzóan magyarázták. Világosan kimutatták, hogy ellenfeleik e kijelentést rosszul értelmezik. Krisztus e szavakat akkor mondta, amikor tanítványaival beszélgetett az Olajfák hegyén – miután utoljára távozott a templomból. A tanítványok ezt kérdezték: „Micsoda jele lesz a Te eljövetelednek, és a világ végének?” Jézus jelekről beszélt, és ezt mondta: „Mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Mt 24:3, 33) A Megváltó egyik kijelentését nem szabad cáfolni másik kijelentésével. Jóllehet senki ember nem tudja eljövetelének napját, sem óráját, de tanultuk, és tudnunk is kell, hogy mikor van közel. Isten arra is tanít, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk intését, és nem akarunk tudomást venni adventje közeledtéről, ez éppoly végzetes lesz számunkra, mint Noé kortársainak az, hogy nem vettek tudomást az özönvíz közeledtéről. A Máté 24. fejezetében olvasható példázat szerint éles különbség van a hű és a hűtlen szolga között. Világossá válik, mi lesz a sorsa annak, aki ezt mondja szívében: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt.” Kiderül, hogy az Úr miként látja és jutalmazza azokat, akiket vigyázva, eljövetelét hirdetve talál, és hogyan bünteti azokat, akik visszajövetelét figyelmen kívül hagyják. „Vigyázzatok azért” – mondja. „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.” (Mt 24:42–46) „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel 3:3)
Pál megemlíti, hogy lesznek olyan emberek, akiket az Úr megjelenése váratlanul talál. „Az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk… és semmiképpen meg nem menekednek.” De azoknak, akik megfogadják a Megváltó intését, ezt mondja: „Ti, atyámfiai, nem vagytok a sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” (1Thessz 5:2–5)
A Szentírás tehát nem igazolja azokat, akik nem tudják, hogy Krisztus eljövetele közel van. Azok, akik ürügyet akartak találni az igazság elutasítására, bezárták fülüket a magyarázat előtt. A vakmerő gúnyolódók, sőt még Krisztus állítólagos szolgái is egyre harsogták: „senki sem tudja a napot és az órát”. Amikor az emberek felébredtek, és kezdtek érdeklődni az üdvösség után, vallási tanítók léptek közéjük és az igazság közé, és Isten szavát félremagyarázva, igyekeztek félelmüket elhessegetni. Hűtlen őrök csatlakoztak a nagy csaló munkájához, és ezt kiáltották: békesség, békesség – pedig Isten nem szólt békességről. A Krisztus korabeli farizeusokhoz hasonlóan sokan nem akartak belépni a mennyek országába, és gátolták azokat is, akik elindultak afelé. E lelkek vérét Isten az ő kezükből követeli.
Általában a gyülekezet legszerényebb és leghívebb tagjai fogadták el először az üzenetet. Akik kutatták a Bibliát, kénytelenek voltak meglátni a népszerű próféciaszemlélet bibliátlan jellegét; akik nem álltak a papság befolyása alatt, akik Isten szavát személy szerint kutatták, azoknak az adventről szóló tanítást csak össze kellett vetniük a Szentírással, hogy felismerjék rajta a menny pecsétjét. – A nagy küzdelem, 370–372. o.

Ma negyvenötezernél is több keresztény felekezet van a világon. Hogyan ágazhatott a Jézus Krisztus által elindított hit ennyiféle közösséggé? A válasz a Szentírásnak az idők során kialakult különféle magyarázataiban rejlik. Nyilván nem lehet mind helyes, mivel sok esetben amit az egyik egyház tanít, az ellentmond a többi egyház tanításainak.
A zavarkeltés kezdettől fogva Sátán egyik legsikeresebb eszköze volt arra, hogy eltérítse az embereket Isten igazságától (1Móz 2:16-17; 1Móz 3:1-5). Amint Ádám és Éva esetében is tette, éppen annyi igazságot kever a hamissághoz, hogy az irányítása alá vonja az embereket. Sátán félrevezette Isten népét az idők folyamán (2Krón 36:14-16), és még Jézust is megpróbálta becsapni (Mt 4:1-11), de Ő mindig ezt a világos választ adta: „Meg van írva…” (Mt 4:4).

Pál prófétai szemmel előre látta, hogy lesz olyan idő, amikor az emberek nem szeretik Isten Igéjét és nem is engedelmeskednek neki, inkább olyan lelki vezetőket keresnek, akik ravaszul kiagyalt meséikkel bizsergetik a fantáziájukat. Az ilyenek esetében Isten megengedi, hogy erős megtévesztő hatások alá kerüljenek, és el is higgyék a hazugságokat, amelyeket keresnek. „Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hazugságban gyönyörködtek” (2Thessz 2:11-12, RÚF).
Viszont a nyitott szívűeknek Jézus megígéri, hogy megismerik az igazságot (Jn 8:32). Isten a prófétaság ajándéka által választja külön az igazságot a hamisságtól, a világosságot a sötétségtől. Bizonyos értelemben a sokféle felekezet között könnyen megtalálhatjuk, hogy melyik igaz. Aki nem akarja feladni a szombatünneplést (ami határozottan bibliai elv), az már a választható lehetőségeknek nagyjából 99.5%-át ki is húzta, mivel az egyházak döntő többsége nem tartja meg a negyedik parancsolatot. Arra pedig mit mondjunk, hogy ha nem hiszed, hogy a halál pillanatában az ember azonnal a mennybe, Jézushoz jut, vagy most és mindörökké a pokolban él?

Az apostol joggal beszélhetett Istennek az emberre vonatkozó terveiről, hiszen Krisztus tanítói működése alatt sokat látott és hallott az Isten országához tartozó dolgokról. Azért, hogy a hívőket még egyszer emlékeztesse ezekre, így ír: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm, ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.”
Bármennyire meggyőző volt ez a bizonyíték a hiterősítés szempontjából, mégis ennél nagyobb erő rejlett a próféciák bizonyságában. Péter kijelenti: „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad és hajnalcsillag kél fel szívetekben; tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támadt saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.”
Az apostol egyrészt méltatta az igaz prófétai beszédet, mint biztos vezetőt a veszély idején, másrészt azonban ünnepélyesen óvta a gyülekezetet a hamis prófécia fáklyájától, a hamis tanítóktól, akik jönnek és igyekszenek majd becsempészni veszedelmes eretnekségeket. Ezeket a gyülekezetben fellépő álnok tanítókat, akik sok hittestvért félrevezetnek, az apostol „víztelen kútfők”höz, „széltől hányatott fellegek”hez hasonlítja, „akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre”. Amint állította: „utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna reájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.”
De nem mindenkit hálózhat be az ellenség. Amikor minden földi dolog vége közeleg, lesznek hűségesek, akik képesek megérteni az idők jeleit. Mialatt a magukat keresztényeknek vallók tömegei a cselekedeteik által megtagadják hitüket, a maradék mindvégig kitart… „Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” – Krisztusi élet,
221. o. (július 26.)

Istennek mindig fontos az emberek jóléte. Ádám és Éva megteremtése előtt tökéletes lakhelyet készített nekik, hogy lelkesítse és örömmel töltse el őket (1Mózes 1. fejezet). Mindent megadott, ami a kényelmükhöz szükséges volt. Az első emberpár bukása után Ő kereste őket (1Móz 3:9), megjövendölte a Megváltó eljövetelét (1Móz 3:15) és mezítelenségük eltakarására ruhát is készített nekik (1Móz 3:21). Mindent megtett teremtményei jólétéért.
A prófétaság ajándékának talán egyetlen áldásáról sem feledkeznek meg annyira, mint arról, hogy népe számára Isten mindig is a vigasztalás és megújulás forrása volt.

Isten közölni akarta Júdával, hogy noha megbüntette, nem veti el végleg őket. Nemcsak egyszerűen bátorító üzenetet bízott Ézsaiásra megtört népe számára, hanem a prófétát konkrétan utasította, hogyan adja át a kijelentést. Rendkívüli gyengédséggel, szeretettel, gondoskodással kellett az üzenetet elmondania. Isten semmit nem bízott a véletlenre, annyira fontosnak tartotta, hogy vigasztaló szavai népe szívére hassanak. Ézsaiás próféta könyvében újból és újból felhangzanak a vigasztaló gondolatok (Ézs 12:1; Ézs 49:13; Ézs 51:3 stb.).
Pál apostol figyelmeztetett, hogy „mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3:12, RÚF). Az előttünk álló nehéz időkben szükségünk lesz a bátorító és reményt keltő szavakra. A prófétaság ajándéka által fogja Isten csillapítani és erősíteni a népét, mielőtt Jézus visszatér, hogy hazavigye őket.

A vég közel, és fel kell készülnünk az előttünk álló eseményekre. Életünket rejtsük el Krisztussal együtt Istenben. Szükségünk van arra, hogy a Szentlélek tanítson bennünket.
Kiváltságunk, hogy legyünk vidámak. Néha kísértést éreztem a lelki elcsüggedésre, látva, hogy sok testvérünk mennyire vak és tévelygő. Fáj a szívem, ha azokra az emberekre gondolok, akik tétováznak és elveszítették az irányt. Az Úr oszlassa el a bizonytalanság felhőjét, hogy az igazság és az igazságosság diadalmaskodhasson. Nehéz elhinni, hogy a csalás hatalma ilyen nagy lehet. Sajnálom ezeket az embereket, de befolyásuk másokra még inkább megrémiszt. Viharos jövő áll előttünk, de velünk van Ő, aki hatalmas a győzelemre.
Néha, amikor felhőt látok az égen, önkéntelenül felkiáltok: „Jövel, Uram Jézus mielőbb!” Az ilyen pillanatok rántják le a leplet a jellemről. Alig várom, hogy lássam az ellenség hitető hatalmának megtörését. De mi nem hagyjuk a hitünket meggyengülni. Az egyetlen valódi vigasztalás, amit találok, az, ha túltekintek ezen a küzdelmen, és látom a végső diadalt, Isten dicsőségét, amint a győztesekre ragyog. A prófécia megmutatja a küzdelem biztos kimenetelét, amit hit által láthatunk. Vágyom megérteni azokat a tapasztalatokat, amelyeket az Úr tárt elém a látomásokban.
Isten Lelkének visszatartó ereje lassan-lassan visszavonul a földről. Munkánkat gyorsan el kell végeznünk. Minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennünk, hogy lelkeket mentsünk meg a pusztulástól. Az egek Istene hamarosan felállítja örök országát. Most van itt az ideje a tiszta, mennyei jellem kialakításának. A munka mindvégig egyre komolyabbá és intenzívebbé válik. Szükségünk van a hitben való növekedésre. Ébernek kell lennünk az imádságban.
Heteken át olyan voltam, mint a kévék alatt megterhelt szekér, de nem azért, mintha a legkisebb kételyem is lett volna a munka felől, amelyet Isten rám bízott, és nem is azért, mintha el akarnám kerülni a felelősséget, amelyet rám helyezett, hanem azért, mert fájt a szívem azokért, akik vakságban és tévelygésben járnak, elveszítették a tisztánlátásukat, és nem tudják megkülönböztetni az igazságot a tévelygéstől. – This Day With God, 198. o.

A kereszthez közeledve Jézus szívét leginkább egy vágy hajtotta. Azt akarta, hogy a tanítványai egyek legyenek, amint Ő egy az Atyával – szeretetben, célban és tettekben. Az egység, amiért imádkozott nem egyformaság. Jézus imája fontos prófécia, ami visszatérése előtt valóra válik – a különböző hátterű, etnikumú és nézőponton álló emberek sokszínű közössége a Szentlélek hatalma által egységre jut Jézusban és az Atyában. Pál apostol ennek alapján kérte a korinthusi hívőket, hogy egyféleképpen gondolkozzanak, ugyanazt az igazságot mondják, és ne legyen megoszlás közöttük (1Kor 1:10). Miért annyira fontos a megjövendölt egység? Jézus így imádkozott: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én is tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy el higgye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17:21).
Isten szeretné, hogy minden ember üdvözüljön, de az üdvösséghez előbb hinniük kell Jézusban és abban, hogy Isten küldte el Őt a világ megváltásáért. Ha különböző emberek egységesen Jézust vallják Uruknak és Megváltójuknak, önzetlenül szeretik és szolgálják egymást, a világ el fogja hinni, hogy Jézus valóban az, akinek mondja magát. Az általa vágyott egység célirányos és erős. Sajnos azonban ezt az egységet több fenyegetés éri. Nézzük meg például ApCsel 6:1 versét! A kereszténység azóta is megosztott.
Az igazi egység a Szentlélek munkája, amit ajándékai által épít. Ef 4:11-15 szakaszából megtudjuk, hogy a lelki ajándékok a hívők alkalmassá tételét és Krisztus testének építését szolgálják, „míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra” (Ef 4:13, ÚRK). A prófétaság ajándéka a Lélek egyik azonosító jele, ami elengedhetetlen Isten népe egységessé válásához, kiváltképpen Krisztus második adventjének közeledtével, hogy higgyenek az Úr Jézus Krisztusban és üdvözüljenek (ApCsel 16:31).

A próféciák, melyeket a nagy VAGYOK adott Igéjében, láncszemekként egymáshoz kapcsolják az eseményeket – a múlt örökkévalóságától a jövő örökkévalóságáig –, és megmondják, hol állunk ma a korszakok folyamatában, s mit várhatunk az eljövendő időben. Mindazt nyomon követhetjük a történelem lapjain, aminek a próféciák szerint napjainkig be kellett következnie, és biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, ami még hátravan, be fog teljesedni a maga idejében.
Az idők jelei ma azt mutatják, hogy nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Világunkban minden kavarog. Szemünk előtt teljesednek be az események, amelyeknek a Megváltó próféciája szerint meg kell előzniük az Ő eljövetelét. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről… Nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, lesznek éhségek és döghalálok, s földindulások mindenfelé.” (Mt 24:6–7)
Mindenki számára rendkívül nagy jelentőségű időben élünk. Uralkodók és politikusok, bizalmi állásban levő és vezető helyet betöltő emberek, minden társadalmi osztályból való gondolkozó férfiak és nők figyelik a körülöttünk zajló eseményeket. Figyelik a nemzetek egymás közti viszonyát, észreveszik, milyen nagy a feszültség minden területen. Ráébrednek arra, hogy valamilyen súlyos és döntő esemény van készülőben – a világ rettenetes válság előtt áll.
A Biblia és csakis a Biblia ad helyes látást ezekről a dolgokról. Benne tárulnak fel világunk történelmének végső nagy jelenetei, azok az események, amelyek gyorsan közelednek. Közeledésükre megremeg a föld, és az emberek meghalnak a félelemtől.
Az egyéneknek és nemzeteknek oda kell állniuk a mérlegre, amely annak kezében van, aki sohasem téved. Mindenki maga határoz sorsáról, Isten pedig mindent a kezében tartva megvalósítja szándékát.
A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra. Isten Igéjének szorgalmas tanulmányozásával készülhetnek fel erre, és azzal, hogy igyekeznek összhangba hozni életüket az Úr előírásaival. – Maranatha, 68. o.

Krisztus mondja népéről: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5:14) Nem kis dolog, hogy Isten szándéka és terve oly világosan megnyílt előttünk. Csodálatos előjog, hogy megérthetjük Urunk akaratát, amint azt a biztos prófétai beszéd kijelenti. Az Úr súlyos felelősséget hárít ránk. Elvárja, hogy a nekünk adott tudást továbbadjuk másoknak is. Azt akarja, hogy a figyelmeztető üzenet hirdetésében az isteni és emberi eszközök összefogjanak.
Az igazság világosságának minden befogadóját ugyanolyan felelősség terheli, mint Izráel prófétáját, akihez ez az ige szólt: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben.” (Ezék 33:7) – Lift Him Up, 357. o.

Próféták és királyok, „Prófétai eligazítás a válságban” című fejezet, 567. o.

Néhány éve a Kellogg cég egy emlékezetes szlogennel reklámozta a gabonapelyhét. Így próbálta visszahódítani a más márkákhoz pártolt vásárlókat: „Kóstold meg újra, mintha most ennéd először!” Vajon ez a mondás azoknál a hetednapi adventistáknál is beválna, akik sokat tanultak a Bibliáról és Ellen G. White-ról, de csak alig „kóstoltak” bele ezekbe az írásokba? Ellen G. White-tal kapcsolatos előadásokon tanulhatunk az életéről és a szolgálatáról, de ha az ember nem „ízleli meg” saját maga, nem tudja igazán értékelni prófétai üzeneteit, sem tapasztalni lelki áldását. Csak az látja igazán az értékét annak, amit Isten általa adott, aki olvassa az írásait, méghozzá összefüggéseiben.
Amint az egész negyedév során megállapítottuk, Ellen G. White a bibliai igazsághoz köt és Isten felé fordít bennünket. Biztos áldásokat nyerünk, ha olvassuk prófétai üzeneteit.
A Roger Dudley és Des Cummings, Jr. által végzett kutatás érdekes eredményre hívja fel a figyelmet. Akik rendszeresen olvassák Ellen G. White írásait, azoknak mélyebb, szorosabb a kapcsolata Jézussal, mint akik nem olvassák. Erősebb az üdvbizonyosságuk, gyakrabban tartanak családi áhítatokat, és szívesen tesznek bizonyságot. „Ritkán vezet a kutatás olyan eredményre, ami ennyire erősen egy következtetésre mutat – írta a két kutató. – A gyülekezetnövekedési kérdőívben a személyes hozzáállásra vagy szokásokra vonatkozó minden egyes kérdésnél sokkal magasabb értéket kapnak az Ellen G. White könyveit rendszeresen tanulmányozók, mint akik csak alkalmanként vagy egyáltalán nem olvassák… Ebből biztosan az a következtetés vonható le, hogy Ellen G. White írásainak rendszeres olvasása jótékonyan hat a keresztény életre és bizonyságtételre” (Dudley és Cummings: Who Reads Ellen White? Ministry, 1982. október, 12. o.).
Ebben a negyedévben arról volt szó, hogy Isten a prófétái által közli üzeneteit, amelyek összeköttetésbe hoznak bennünket vele, és az életünk minden területén szent, megszentelő a hatásuk, főként a Jézus általi üdvösség ígéretét illetően: „Érezzétek [ízleljétek] és lássátok meg, hogy jó az Úr” (Zsolt 34:9)! Ezek az írások szent életre, életünk megváltoztatására, az evangélium személyes hirdetésére és mások szolgálatára, segítésére késztetnek. Alapvetően fontos így készülni arra, hogy kivegyük a részünket Isten üzenetének végső hirdetésében, miközben Jézus visszajövetelét várjuk!

További – angol nyelvű – információ: https://whiteestate.org/absg/13

A pénteki tanulmányhoz kapcsolódó kiegészítő kérdések a Biblia mindennapi tanulmányozására ösztönöznek. Javasoljuk, hogy a szombatiskola elején vagy végén beszéljétek meg ezeket, lehetőleg röviden. Ebben a negyedévben a kérdések a Biblia és a Nevelés című könyv Viață și Sănătate Kiadó által 2021-ben és 2026-ban publikált, átdolgozott, nyomtatott kiadása alapján készültek.

Zsoltár 128

Zsoltár 129

Zsoltár 130

Zsoltár 131

Zsoltár 132

Zsoltár 133

Zsoltár 134;

Ellen G. White, Nevelés, 

20. fejezet A Biblia tanítása és tanulmányozása

21. fejezet Az élettan tudományának elsajátítása

Általános áttekintés

Prófétanőnkről szóló értekezésének zárszavaként Roy Graham megjegyezte, hogy „Ellen G. White szerepe és helyzete továbbra is központi jelentőségű a hetednapi adventizmusban. Munkásságának lényegi minősége mind az életében elért eredményekben, mind pedig abban az irányban megnyilvánult, amelybe írásaival a felekezetet terelte. Célja egy konzervatív alapvetése ellenére progresszív szemléletű, nem szektás jellegű keresztény mozgalom megalapításának elősegítése volt, amely alternatívát kínál az ökumenikus koncepcióval szemben – egy békés emberekből álló nemzetközi közösség, amelynek tagjai egy közös cél és a világ szolgálata érdekében egyesülnek. Motivációjuknak Isten Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetének kellett lennie, mely végül a parúziában és az eszkatonban teljesedik ki. Egy ilyen eszkatológia létük oka és egyetemes zászlaja” (Ellen White: Co-Founder of the Seventh-day Adventist Church, 1985, 429–430. o.).
Utolsó tanulmányunk során azon elmélkedünk, hogy mi volt Ellen White központi szerepe és tisztsége az egyházban, illetve azon, hogy napjainkban a gyülekezeti tagok miként viszonyulnak a munkásságához.
Miközben a prófétaság ajándékának Szentírásban megnyilvánuló előnyeit tanulmányozzátok és tapasztaljátok, beszéljétek meg a prófétaság ajándékának bibliai korok utáni áldásait, ahogyan azok Ellen White munkásságán keresztül megnyilvánultak.

Magyarázat

1.    A Szentírás próféciái dicsőítik Krisztust, és segítenek abban, hogy mélyebben megértsük a Bibliát.
Krisztus egyértelműen megmutatta tanítványainak, hogy az Ószövetség bizonyságot tesz róla: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megirattak” (Lk 24:27; ld. 24:44). Az Ószövetség próféciái többféle módon is Krisztushoz vezetnek: előre jelzik eljövetelét, ismertetik Messiásként betöltött szerepét, és rávilágítanak az emberiség megváltás iránti szükségére. A Messiás születéséről, életéről, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóló konkrét jövendöléseken keresztül az Ószövetség prófétái előremutattak az Úr Jézusra, Isten megváltási tervének beteljesülésére.
A prófécia a Biblia tekintélyének, hitelességének és céljának isteni megerősítése. A bibliai jövendölések – amelyek gyakran jóval a beteljesülésük előtt kerültek kinyilatkoztatásra – Isten történelem feletti szuverén uralmát és az emberiségre vonatkozó üdvözítő tervét bizonyítják. Amikor a jövendölések beteljesednek – ahogy a Messiásról szóló próféciák is beteljesedtek Jézus Krisztusban –, tényként igazolják, hogy a Biblia Isten ihletett Igéje. Mivel Krisztus a „prófécia szíve” (ld. J. Barton Payne: Encyclopedia of Biblical Prophecy: The Complete Guide to Scriptural Predictions and Their Fulfillment, 2020, 7. o.), Krisztus személye és megváltó munkája a kulcs, mely megfejti a Szentírásban található összes próféciát. Azáltal, hogy kinyilatkoztatják Isten akaratát és Krisztusra mutatnak, a próféciák Hozzá, „ama fényes és hajnali csillaghoz” (Jel 22:16), valamint a Bibliához, az igazság és a remény legfőbb forrásához vonzzák az embereket.

2.    A prófécia vigasztal és elvezet az igazsághoz.
A próféciák azáltal vezetnek el az igazsághoz, hogy nyilvánosságra hozzák Isten tervét, megerősítik történelem feletti szuverenitását, és rámutatnak ígéretei végső beteljesülésére. Igazságokat tárnak fel Isten jelleméről, emberiségre vonatkozó tervéről, valamint Sátán feletti végső győzelméről, mely Krisztus által valósul meg. A Szentírás tekintélyét is erősítik, mivel beteljesülésükkel Isten hűségét bizonyítják. Rávilágítanak Isten erkölcsi és lelki igazságaira, bűnbánatra és mélyebb hitre hívva az embereket (ld. Louis F. Were: The Moral Purpose of Prophecy, 1998). Végül pedig vigaszt nyújtanak azáltal, hogy reményt és bizonyosságot tesznek arról, hogy Isten kezében a jövő.

3.    A prófécia egységet teremt az egyházban.
Efézus 2:20 versében azt olvassuk, hogy az egyház az apostolok és próféták alapkövére építtetett, szegletköve pedig Jézus Krisztus. Ez a szakasz az egyház egységét hangsúlyozza: egyetlen építményként ábrázolja, melynek közös az alapja. Az apostolokra és a prófétákra – az egyház alapköveire – hivatkozva, Pál kiemeli egységes üzenetüket, mely Isten Krisztus által megvalósult megváltási tervét hirdeti. Ez a közös alap minden hívőt ugyanabba az igazságba horgonyoz, túllépve a kulturális, társadalmi és etnikai megosztottságokon. Az egységet azáltal segíti elő, hogy az egyházat az apostoli és prófétai bizonyságtétel felé irányítja, mely Isten terveit közvetíti az emberiség számára. Krisztus, a „szegletkő” önnön szerepének lényegét fejezi ki: egyben tartja az egész szerkezetet. Az ókori építészetben a szegletkő rögzítette az alapzat formáját, és biztosította az építmény stabilitását. Hasonlóképpen, Krisztus egyesíti az egy házat, egyetlen lelki családba gyűjtve a tagokat. Krisztus nélkül az alap nem lenne egységes. Amikor tehát Krisztusra összpontosít, a prófétai üzenet egységet teremt az egyházban.

4.    Ellen White prófétai munkásságának áldásai kizárólag írásainak „megízlelésén” – vagyis azok tanulmányozásán és alkalmazásán – keresztül tapasztalhatók meg.
Beszélgessetek az alábbiakban felsorolt hét áldásról, amely Ellen G. White írásainak tanulmányozásából és alkalmazásából származik. Miután megbeszéltétek ezeket, kérjétek meg a csoport tagjait, hogy soroljanak fel további áldásokat, amelyeket az írások olvasásából, tanulmányozásából és azok gyakorlatban való alkalmazásából nyerhetnek.
A.    Lelki életerő és megújulás: Ellen White írásai mély lelki erőt és biztonságérzetet keltenek, és közelebb hozzák az olvasókat Krisztushoz. Művei kiemelik a személyes imádat fontosságát, arra bátorítva a hívőket, hogy ápolják az imádkozás, a bibliatanulmányozás és a Szentlélekre való támaszkodás gyakorlatát. Sokan, akik tanulmányozzák a könyveit – például „A Jézushoz vezető” út vagy a „Jézus élete” című műveket –, rájönnek, hogy lelki életük megújul, ahogy egyre tisztább képet kapnak Isten szeretetéről és az életükre vonatkozó tervéről.
B.    Gyakorlati útmutatás a mindennapi élethez: A lelki megújuláson túl Ellen White írásai gyakorlati bölcsességet nyújtanak a mindennapi élethez. Tanácsai számos területet felölelnek, többek közt az egészség, a családi élet, a nevelés, a munkával kapcsolatos etika és a jellemformálás témáját. A bibliai elveket érthető és alkalmazható módon mutatják be, segítve az olvasókat abban, hogy bölcs, Isten akaratával összhangban lévő döntéseket hozzanak. A prófétanőnk írásaiban található gyakorlati útmutatások követésével a hívők egészségesebb életmódot alakíthatnak ki, erősebb családokat építhetnek, és világosabb céltudatosságot nyerhetnek a mindennapi feladataik végzése során.
C.    A profetikus szemlélet és a Krisztus és Sátán közti kozmikus konfliktus alaposabb megértése: Ellen White művei olvasásának egyik legmeggyőzőbb előnye az a profetikus szemlélet, amelyet a bibliai témákról, a történelemről és a végidő eseményeiről feltár előttünk. Írásai olyan lencseként működnek, amelyen keresztül az olvasók mélyebb megértést nyerhetnek a történelemről és a Szentírásról, segítve őket a bonyolult teológiai fogalmak és azok jelenkori relevanciájának tisztázásában. Az öt kötetes „A nagy küzdelem” című sorozat átfogó képet nyújt a jó és a gonosz közti kozmikus küzdelemről, amelynek megértése erősíti az Isten megváltási tervébe vetett hitet.
D.    Felkészülés Krisztus második eljövetelére: Ellen White írásai felébresztik a hívőben a sürgősség érzetét és a Krisztus második eljövetelére való felkészülés szükségességét. Prófétanőnk emlékezteti a hívőket, hogy a keresztény élet egy felkészülési folyamat, és arra buzdít, hogy folyamatos várakozásban éljünk, és legyünk mindvégig hűségesek és éberek. Hangsúlyozza továbbá, hogy a Krisztus második eljövetelére történő felkészülésnek nem kell félelmet gerjesztenie bennünk, a felkészülés ugyanis nem felszínen megnyilatkozó alkalmazkodás, hanem mély, személyes, szívet átalakító kapcsolat az Úr Jézussal. Írásai arra bátorítanak, hogy céltudatos életet éljünk, és nap mint nap olyan döntéseket hozzunk, amelyek Krisztus visszatérésébe vetett reményünket tükrözik.
E.    A misszió és a szolgálat lelkülete: Ellen White írásainak olvasása azért is különösen értékes, mert misszióra és szolgálatra ösztönöz. Prófétanőnk következetesen arra bátorítja a hívőket, hogy lépjenek túl az énközpontú hiten, és tevékenyen hirdessék az „örök evangéliumot” (Jel 14:6). Művei rámutatnak arra, hogy az igazi kereszténység nem csupán a személyes üdvösségről szól, hanem arról is, hogy részt vállalunk Isten mások megmentésére irányuló munkájában. „A nagy Orvos lábnyomán” vagy a „Tanácsok a hatékony keresztény szolgálathoz” című könyvei gyakorlati útmutatást adnak abban, hogy miként szolgálhatunk eredményesen másokat az egészségügyi misszióban, a személyes evangelizációban és a jótékonyság területén. Írásai felébresztik a felelősségérzetet embertársaink iránt, és arra ösztönöznek, hogy képességeinket és erőforrásainkat Isten dicsőségére használjuk.
F.    A Szentírás iránti szeretet: Ellen White írásai mély szeretetet ébresztenek a Biblia iránt, és folyamatosan visszavezetik az olvasókat Isten Igéjéhez, a legfőbb tekintélyhez. Prófétanőnk sosem állította, hogy üzenetei a Szentírást helyettesítenék, hanem olyan útmutatásként mutatta be őket, amelyek segítik a Biblia igazságainak mélyebb megértését és gyakorlati alkalmazását. „Nevelés” és „Krisztus példázatai” című könyvei például világosan feltárják a bibliai tanításokat, érthetőbbé és vonzóbbá téve a Szentírás üzenetét. Ellen White arra ösztönzi a hívőket, hogy naponta tanulmányozzák a Bibliát, elmélkedjenek tanításain, és tegyék magukévá ígéreteit, életüket pedig a Szentírás elveihez igazítsák. Olvasói közül sokan megújult lelkesedéssel fordulnak a Biblia felé, örömöt találnak tanításaiban, és erőt merítenek ígéreteiből.
G.    Egység az egyházban: Ellen White írásai azáltal, hogy közös teológiai keretet biztosítanak, megerősítik a bibliai igazságokat, és irányt mutatnak a hívőknek a hit és a gyakorlati kereszténység kérdésében, jelentősen hozzájárulnak a Hetednapi Adventista Egyház egységének megőrzéséhez. Nevelésre, életmódra és misszióra vonatkozó tanácsai elősegítik az egységet a különböző kulturális környezetek és szemléletmódok között, hozzájárulva a világszerte élő adventisták közös identitásának erősítéséhez. Írásai közös célra mutatnak és lelki összetartásra buzdítanak, miközben a Krisztus-központú életre, a nagy küzdelem valóságára és az egyház küldetésére irányítják a figyelmet. Prófétai hangja ma is az egység egyik meghatározó iránytűje, mely a Szentíráshoz és az egyház világméretű küldetéséhez való hűséges kitartásra ösztönöz.

További tanulmányozásra (angol nyelven): Gerhard Pfandl: The Gift of Prophecy: The Role of Ellen White in God’s Remnant Church, 106–114. o.; ld. https://egwwritings.org/read?panels=p13965.704&index=0, ahol az Ellen White műveinek olvasásából származó áldásokról olvashatunk; ld. Graham: Ellen White: Co-Founder of the Seventh-day Adventist Church, 414–430. o.

Alkalmazás

1.    Hogyan segítettek a próféciák abban, hogy jobban megértsétek Krisztus szerepét a Bibliában és személyes életetekben?
2.    Hogyan erősítik meg a beteljesült próféciák a Szentírás tekintélyébe vetett hiteteket?
3.    Hogyan nyújtanak a próféciák útmutatást és biztonságot a bizonytalan időkben?
4.    Mely Krisztusról szóló bibliai próféciák befolyásolták lelki utatokat?
5.    Hogyan járul hozzá a prófétai üzenet az egyház egységéhez a kulturális és társadalmi különbségek közepette?
6.    Hogyan ösztönöztek Ellen White írásai a lelki növekedésre és a személyes áhítatra?
7.    Hogyan befolyásolta napi döntéseiteket és életmódotokat Ellen White írásainak olvasása?
8.    Ellen White írásainak mely gondolatai erősítették bennetek a küldetés és a szolgálat iránti elkötelezettséget?
9.    Hogyan ápolhatunk mélyebb szeretetet a Szentírás iránt Ellen White írásainak útmutatásai alapján?
10.    Hogyan segítenek Ellen White írásai mielőbb felkészülni Krisztus második eljövetelére?
11.    Milyen módon alakítják a profetikus üzenetek az értékrendeteket és prioritásaitokat?
12.    Hogyan járulhatunk hozzá egyházunk egységéhez azáltal, hogy alkalmazzuk az Ellen White ihletett tanácsaiban szereplő elveket?
13.    Hogyan írnátok le Ellen White szerepét és helyét a mai Hetednapi Adventista Egyházban? Milyen szerepet tölt be a gyülekezetetekben? Kellőképpen értékelitek, vagy túlzott