Mily kedves a Te lakhelyed, Urunk, nagy Zebaoth! Fénnyel áthatja e helyet a Te dicső valód.
Helyét jól tudja a madár, hol békében lehet, És a galamb ki és beszáll, hol védi őt kezed.
De boldog, ki házad felé siet állandóan, És boldog, ha lép Ura elé, hálával telve van.
Üdv annak, ki hatalmadat hitben szemléli és Mindig csak utadon halad, szolgálatodra kész.