Énekek éneke 2
2
Sáron nárcisza vagyok, a völgyek lilioma.
2
Mint liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok között.
3
Mint az almafa az erdő fái között, olyan az én szerelmesem az ifjak között. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse gyönyörűséges ínyemnek.
4
Bevisz engem a borozóházba, és zászlaja fölöttem a szerelem.
5
Erősítsetek engem aszúszőlővel, üdítsetek föl engem almával, mert a szerelem betege vagyok.
6
Bal keze a fejem alatt van, és jobb kezével átölel engem.
7
Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: ne költsétek föl, ne ébresszétek föl a szerelmet addig, amíg nem akarja!
8
Szerelmesem szavát hallom, íme, ő jön ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9
Szerelmesem olyan, mint a gazella vagy a fiatal szarvas. Íme, itt áll túl a házfalunkon, benéz az ablakon keresztül, betekinget a rostélyokon keresztül.
10
Így szólt hozzám szerelmesem: Kelj föl, mátkám, én szépségem, jöjj!
11
Mert íme, elmúlt a tél, elmúlt az eső, és elment.
12
Virágok nyílnak a földön, eljött az éneklés ideje, gerlebúgás hallatszik földünkön.
13
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágoznak, jó illatot árasztanak. Kelj föl, mátkám, én szépségem, és jöjj hozzám!
14
Én galambom, a kőszikla hasadékában, a magas kőszál rejtekén, mutasd meg nekem arcodat, hadd halljam szavadat, mert szavad gyönyörűséges, és bájos az orcád!
15
Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, mert elpusztítják a szőlőket, pedig szőlőink már virágba borultak.
16
Az én szerelmesem az enyém, és én az övé vagyok, aki a liliomok közt legeltet.
17
Míg hűvösebb lesz a nap, és megnyúlnak az árnyak, térj vissza, és légy olyan, szerelmesem, mint a gazella vagy a fiatal szarvas Béter hegyein.