Ruth könyve 2
2
Volt Naominak egy rokona a férje után, egy jómódú, derék ember Elimelek nemzetségéből, név szerint Boáz.
2
Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Kérlek, hadd menjek ki a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szeme előtt kedvességet találok. Ő azt mondta: Menj, édes leányom!
3
Elment hát, és odaérkezve szedegetett a mezőn az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből való Boáz szántóföldjére jutott.
4
Boáz éppen akkor jött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: Az ÚR legyen veletek! Ők így válaszoltak: Áldjon meg téged az ÚR!
5
Majd Boáz így szólt annak a szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kinek a leánya ez?
6
Az aratók felügyelője így felelt: Az a móábi leány ez, aki Naomival jött Móáb mezejéről.
7
Ő kérte: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tallózgassak a kévék közt az aratók után. Így jött ide, és itt maradt reggeltől fogva mindeddig. Csak éppen most pihent egy keveset a házban.
8
Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában.
9
Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.
10
Akkor ő arcra borult, meghajolt a földig, és ezt mondta neki: Miért vagy ilyen kedves hozzám, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?
11
Boáz pedig így felelt: Bizony elmondtak nekem mindent, amit anyósoddal tettél férjed halála után, hogy elhagytad apádat és anyádat és a szülőföldedet, és ahhoz a néphez jöttél, amelyet nem ismertél azelőtt.
12
Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
13
Ő pedig ezt mondta: Hálás vagyok kedvességedért, uram, mert megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél szolgálóddal, holott én nem a te szolgálóleányaid közül való vagyok.
14
Az evés idején így szólt neki Boáz: Jöjj ide, egyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe. És ő leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is.
15
Azután felállt, hogy tovább szedegessen, és Boáz azt parancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és meg ne pirongassátok!
16
Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, hagyogassatok el, hogy fölszedhesse, és ne dorgáljátok meg.
17
Így szedegetett a mezőn egész estig, és mikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy efa árpa lett belőle.
18
Akkor fölvette, bement a városba, és megmutatta anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki, amit meghagyott, miután jóllakott.
19
Erre azt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél ma, hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett. És ő elbeszélte anyósának, hogy kinél munkálkodott. Azt mondta: Annak a férfinak a neve, akinél ma munkálkodtam, Boáz.
20
Ekkor Naomi így szólt a menyéhez: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a holtaktól! Ezután azt mondta neki Naomi: Közeli rokonunk az a férfi, a legközelebbi rokonaink közül való.
21
Akkor a móábi Ruth így szólt: Még azt is mondta nekem: Menj mindenütt a munkásaim után, amíg csak be nem fejezik nálam az egész aratást.
22
Naomi azt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, így nem fognak téged háborgatni más mezőn.
23
Így járt ő mindenütt Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És az anyósánál lakott.