Jelenések könyve 21
21
És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé.
2
És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint Istentől alászállt a mennyből, felkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3
Hallottam, amint a trón felől egy hatalmas hang ezt mondta: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;
4
és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5
Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak.
6
És azt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
7
Aki győz, örökölni fogja mindezt, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem.
8
A gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz; ez a második halál.
9
És hozzám jött a hét angyal közül egy, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10
Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből, Istentől szállt alá.
11
Benne volt az Isten dicsősége, és fénye hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristálytiszta jáspiskőhöz.
12
Nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja, mellettük tizenkét angyal, és a kapukra fel volt írva Izráel fiai tizenkét törzsének neve:
13
keletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, nyugatról három kapu.
14
A város kőfalának tizenkét alapköve volt, és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15
Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost és annak kapuit és kőfalát.
16
A város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost mérővesszővel: tizenkétezer futam volt, hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő.
17
Megmérte annak kőfalát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, amely az angyalé is.
18
A kőfal építőanyaga jáspis volt, a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.
19
A város kőfalának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
20
az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt, és a város utcája színarany, olyan, mint az átlátszó üveg.
22
Templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma.
23
És a városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége megvilágosítja azt, és annak lámpása a Bárány.
24
A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.
25
Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig ott nem lesz,
26
és a pogányok oda viszik dicsőségüket és tisztességüket,
27
és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.