Zsoltárok könyve 66
66
[A karmesternek: zsoltárének.] Örvendezz Istennek, ó, te egész föld!
2
Énekeljétek neve dicsőségét, tegyétek dicsőségessé dicséretét!
3
Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Hatalmad nagy volta miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4
Az egész föld leborul előtted, neked énekel, énekli neved dicséretét. [Szela]
5
Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit: csodálatos tetteit az emberek fiain.
6
A tengert szárazzá változtatta, a folyón gyalog mentek át; ott örvendeztünk neki.
7
Örökké uralkodik hatalmával, szemmel tartja a népeket, hogy az engedetlenek föl ne fuvalkodjanak magukban. [Szela]
8
Áldjátok, népek, a mi Istenünket, és harsogjátok dicséretét!
9
Megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjon.
10
Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11
Hálóba vetettél minket, terhet raktál a hátunkra.
12
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk, de bőségre hoztál ki bennünket.
13
Égőáldozatokkal megyek házadba, megfizetem neked fogadalmaimat,
14
amelyeket ajkam ígért és szám kimondott nyomorúságomban.
15
Hizlalt állatokat áldozom neked égőáldozatul, kosok jó illatú áldozatával, ökröket és bakokat áldozom neked. [Szela]
16
Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszéljem el minden istenfélőnek, hogy mit cselekedett lelkemmel!
17
Hozzá kiáltott a szám, és magasztalás volt nyelvemen.
18
Ha hamis szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az én Uram.
19
Ámde Isten meghallgatott, figyelt könyörgésem szavára.
20
Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és nem vonta meg tőlem kegyelmét.