Zsoltárok könyve 143
143
Dávid zsoltára. Ur am, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!
2
Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!
3
Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.
4
Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.
5
Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
6
Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)
7
Siess, Ur am, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!
8
Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
9
Ments meg ellenségeimtől, Ur am, nálad keresek oltalmat!
10
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
11
Tartsd meg életemet nevedért, Ur am, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!
12
Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!