Zsoltárok könyve 139
139
A karmesternek: Dávid zsoltára. Ur am, te megvizsgálsz és ismersz engem.
2
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Ur am.
5
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.
9
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14
Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18
Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.
19
Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20
Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21
Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Ur am? Ne utáljam-e támadóidat?
22
Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24
Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!