Zsoltárok könyve 120
120
[Ének fölmenetelkor.] Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.
2
URam, mentsd meg lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3
Mit adnak neked, mit fogsz kapni, te csalárd nyelv?
4
A harcos hegyes nyilait rekettye parazsával.
5
Jaj nekem, mert Mesekben bujdosom, és Kédár sátrai közt lakom!
6
Régóta lakik lelkem a békesség gyűlölőivel!
7
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.