Zsoltárok könyve 102
102
Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.
2
Hallgasd meg, Ur am, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
3
Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
4
Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
5
Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
6
Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
7
A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8
Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
9
Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
10
Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
11
háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.
12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
13
De te, Ur am, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
14
Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
15
Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
16
Félik majd, Ur am, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
17
amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen.
18
Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
19
Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Ur at az újjáteremtett nép.
20
Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
21
hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
22
Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
23
amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Ur at tiszteljék.
24
Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
25
De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
26
Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
27
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
28
de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
29
Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.