Mózes IV. könyve 12
12
Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül.
2
Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.
3
Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
4
Az Úr akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.
5
Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.
6
Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úr nak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.
7
De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva!
8
Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!
9
Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott.
10
Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.
11
Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk!
12
Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult!
13
Ekkor Mózes így kiáltott az Úr hoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!
14
Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza!
15
Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.
16
Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.