Jeremiás könyve 26
26
Jójákim uralkodásának kezdetén, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt, ezeket a szavakat mondta az ÚR:
2
Azt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és mindazoknak, akik eljönnek Júda minden városából, hogy imádkozzanak az ÚR házában, mondd el mindazokat a szavakat, amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el!
3
Hátha szót fogadnak, és megtér mindenki gonosz útjáról. Akkor megbánom, hogy veszedelmet akartam okozni nekik cselekedeteik gonoszsága miatt.
4
Mondd meg nekik: Így szól az ÚR: Ha nem hallgattok rám, hogy törvényem szerint járjatok, amelyet elétek adtam,
5
és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak a beszédére, akiket én küldtem hozzátok, pedig idejében küldtem őket, de nem hallgattatok rájuk,
6
akkor hasonlóvá teszem ezt a házat Silóhoz, ezt a várost pedig a föld minden nemzetének átkává teszem.
7
A papok, a próféták és az egész nép pedig hallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat mondta az ÚR házában.
8
Amikor Jeremiás befejezte a beszédet, amelyről az ÚR azt parancsolta, hogy mondja el az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Halállal kell lakolnod!
9
Miért prófétáltál így az ÚR nevében: „Olyan lesz ez a ház, mint Siló, ez a város pedig elpusztul, lakatlanná lesz”? És összegyűlt az egész nép Jeremiás körül az ÚR házában.
10
Amikor meghallották ezt Júda fejedelmei, fölmentek a király palotájából az ÚR házába, és leültek az ÚR házának új kapujában.
11
És így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, ahogyan fületekkel hallottátok.
12
Ekkor így szólt Jeremiás a fejedelmekhez és az egész néphez: Az ÚR küldött engem, hogy prófétáljak e ház és e város ellen mindezekkel a szavakkal, amelyeket hallottatok.
13
Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek a szavára, akkor megbánja az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegetett benneteket.
14
Én magam pedig, íme, a kezetekben vagyok: cselekedjetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok;
15
de tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll rátok és e városra és lakóira, mert bizony az ÚR küldött engem hozzátok, hogy fületek hallatára elmondjam mindezeket a szavakat.
16
Ekkor azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, mert az ÚRnak, a mi Istenünknek a nevében szólt hozzánk!
17
Fölkelt az ország vénei közül is néhány férfi, és így szóltak az egész összegyűlt néphez:
18
A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, Júda királyának az idejében, és így szólt Júda egész népéhez: Azt mondja a Seregek URa: Fölszántják a Siont, mint egy szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá, a templomhegy pedig erdős magaslattá lesz!
19
Megölte-e őt ezért Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem félték-e az URat? Nem könyörögtek-e az ÚRhoz? És nem bánta-e meg az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegette őket? Mi pedig ilyen nagy veszedelmet vonnánk a lelkünkre?
20
Volt egy másik ember is, aki az ÚR nevében prófétált, Úrijjá, Semajá fia KirjatJeárimból. Ő is prófétált e város ellen és e föld ellen, egészen Jeremiás beszéde szerint.
21
Amikor meghallotta Jójákim király és minden vitéze és fejedelme beszédeit, halálra kerestette őt; de amikor Úrijjá ezt meghallotta, megijedt, és elmenekült Egyiptomba.
22
Jójákim király pedig embereket küldött Egyiptomba; Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba küldött.
23
És elhozták Úrijját Egyiptomból, és Jójákim király elé vitték, aki megölette őt karddal, holttestét pedig a köznép temetőjébe vettette.
24
De Ahikámnak, Sáfán fiának keze Jeremiással volt, ezért nem adták őt a nép kezébe, hogy megöljék.