Krónikák I. könyve 13
13
Dávid tanácsot tartott az ezredek és századok fejeivel és valamennyi vezérrel,
2
majd azt mondta Izráel egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és ha az ÚRtól, a mi Istenünktől van, küldjünk üzenetet mindenfelé testvéreinkhez, akik otthon maradtak Izráel minden tartományában, és velük együtt a papokhoz és lévitákhoz, városaik és földjeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
3
És hozzuk ide mihozzánk Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.
4
Erre az egész gyülekezet azt mondta, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez a dolog az egész nép előtt.
5
Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy Isten ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból.
6
Fölvonult tehát Dávid és vele egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, amely Júdában van, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbok között ülő ÚRnak a ládáját, akinek a nevét segítségül hívták.
7
Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából. Uzzá és Ahjó vezette a szekeret.
8
Dávid pedig és az egész Izráel táncolt Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cintányérokkal és kürtökkel.
9
Mikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök.
10
Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, s meghalt ott, az Isten színe előtt.
11
Akkor Dávid igen megdöbbent, hogy az ÚR ilyen csapással sújtotta Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Perec-Uzzának nevezik.
12
Azon a napon Dávid félni kezdett Istentől, és ezt mondta: Hogy merjem bevinni magamhoz Isten ládáját?!
13
Ezért Dávid nem magához vitette be a ládát Dávid városába, hanem a gáti Óbéd-Edóm házában helyezte el.
14
Isten ládája három hónapig Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában volt, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét, amije volt.