---

¹ Onnan útra kelve elment Jézus Júdea vidékére és a Jordánon túlra; és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
² Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania?
³ Ő azonban visszakérdezett: Mit parancsolt nektek Mózes?
⁴ Azok ezt mondták: Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.
⁵ Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,
⁶ mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert.
⁷ Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez,
⁸ és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.
⁹ Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!
¹⁰ Otthon a tanítványai is megkérdezték őt erről.
¹¹ Ő pedig ezt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben;
¹² és ha a feleség bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.
¹³ Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
¹⁴ Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
¹⁵ Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.
¹⁶ Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.
¹⁷ Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
¹⁸ Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
¹⁹ Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”
²⁰ Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
²¹ Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!
²² A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
²³ Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!
²⁴ A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!
²⁵ Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
²⁶ Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet?
²⁷ Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
²⁸ Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
²⁹ Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,
³⁰ az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
³¹ De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.
³² Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:
³³ Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak,
³⁴ kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.
³⁵ Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.
³⁶ Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?
³⁷ Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.
³⁸ Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
³⁹ Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
⁴⁰ de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett.
⁴¹ Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.
⁴² De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük.
⁴³ De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok;
⁴⁴ és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!
⁴⁵ Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
⁴⁶ Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett.
⁴⁷ Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!
⁴⁸ Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
⁴⁹ Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!
⁵⁰ Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.
⁵¹ Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.
⁵² Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.