---

¹ Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát,
² és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám!
³ Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.
⁴ Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:
⁵ „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.”
⁶ A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:
⁷ odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá.
⁸ A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
⁹ Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!
¹⁰ Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez?
¹¹ A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
¹² Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,
¹³ és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek.
¹⁴ Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.
¹⁵ Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak,
¹⁶ és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”?
¹⁷ Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
¹⁸ Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
¹⁹ Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.
²⁰ Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa?
²¹ Jézus így válaszolt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz.
²² És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
²³ Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
²⁴ Jézus így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
²⁵ Honnan való volt János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?
²⁶ Ha pedig azt mondjuk, emberektől, akkor félhetünk a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.
²⁷ Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
²⁸ Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben!
²⁹ Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.
³⁰ Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.
³¹ Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.
³² Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.
³³ Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott.
³⁴ Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
³⁵ A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.
³⁶ Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
³⁷ Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.
³⁸ De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.
³⁹ Majd megragadták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.
⁴⁰ Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?
⁴¹ Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében.
⁴² Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”?
⁴³ Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit.
⁴⁴ És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.
⁴⁵ Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
⁴⁶ El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.