---

¹ Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
² Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből.
³ Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,
⁴ hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
⁵ kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.
⁶ Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:
⁷ a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való fedelet és a sátor egész fölszerelését,
⁸ az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,
⁹ az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és az állványát
¹⁰ meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,
¹¹ a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszert a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.
¹² Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
¹³ Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket.
¹⁴ Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon.
¹⁵ Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon!
¹⁶ Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.
¹⁷ Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.
¹⁸ Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.