1 Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.
2 Ezt mondta: A Sínairól jött az Úr, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán-hegyről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel.
3 Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet.
4 Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül.
5 Az Úr lett Jesúrún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei.
6 Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma!
7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, Ur am, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha kezét harcra emeli, segítsd ellenségeivel szemben!
8 Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, harcba hívtad Meríbá vizeinél.
9 Aki azt mondta apjára, anyjára, hogy sosem látta őket, nem akart tudni testvéreiről, nem volt tekintettel saját fiaira. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték.
10 Tanítják törvényeidre Jákóbot és útmutatásodra Izráelt. Tömjént tesznek eléd, áldozatot oltárodra.
11 Áldd meg, Ur am, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Törd le támadói derekát, és azokét, akik gyűlölik őt, hogy ne kelhessenek fel többé ellene!
12 Benjáminra ezt mondta: Az Úr kedvence ő, biztonságban lakik nála. Oltalmazza őt mindenkor; a hegyek, melyek között lakik, Istennek vállai.
13 Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az égből hulló harmat ajándékával és a lenti vizekkel:
14 nap érlelte ajándékkal, hold sarjasztotta ajándékkal,
15 az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával,
16 a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére!
17 Gyönyörű, mint egy elsőszülött bika, szarvai olyanok, akár a bivalyé; szétdobálja velük a népeket, el egészen a föld pereméig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
18 Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy!
19 Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot mutatnak be, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit.
20 Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet.
21 Kiszemelte a legjavát, ott megkapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az Úr igazsága szerint járt el, törvényei szerint, Izráellel együtt.
22 Dánra ezt mondta: Dán fiatal oroszlán, mely Básánból tör elő.
23 Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az Úr áldásával teljes. Nyugat és dél az ő birtoka.
24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát.
25 Vasból és rézből legyenek záraid, életed végéig tartson ki erőd!
26 Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.
27 Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd!
28 Biztonságban lakhat Izráel, Jákób forrása egymagában, gabonának, mustnak földjén, ahol az ég harmatot hint.
29 Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr ?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd neked ellenségeid, te pedig azok magaslatain lépdelsz.