---

¹ Elizeus próféta magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba!
² Amikor odaérkezel, keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsí unokáját! Menj oda, hívasd ki a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába!
³ Azután fogd az olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj!
⁴ El is ment az ifjú, az ifjú próféta Rámót-Gileádba.
⁵ Amikor odaért, a haderő parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled, parancsnok!
⁶ Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az Úr, Izráel Istene: Fölkentelek téged az Úr népének, Izráelnek a királyává!
⁷ Irtsd ki a te urad, Aháb háza népét! Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az Úr minden szolgájának a véréért.
⁸ Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját.
⁹ Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát meg Baasának, Ahijjá fiának a házát.
¹⁰ Jezábelt pedig a kutyák eszik meg a jezréeli birtokán, és nem fogják eltemetni! Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.
¹¹ Amikor Jéhú kiment urának embereihez, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Mit akart tőled ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen fecsegőket.
¹² De ők azt mondták: Ne beszélj mellé, mondd csak el nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává!
¹³ Akkor mindnyájan sietve fogták a ruhájukat, leterítették elé a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és ezt kiáltották: Jéhú a király!
¹⁴ Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia, Nimsí unokája Jórám ellen. Jórám egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot védte Hazáéllel, Arám királyával szemben.
¹⁵ Majd visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa a sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha velem vagytok, egyetlen szökevény sem juthat ki a városból, nehogy hírt vigyen Jezréelbe!
¹⁶ Ekkor Jéhú harci kocsijára szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám. Ahazjá, Júda királya is odament, hogy meglátogassa Jórámot.
¹⁷ A Jezréel tornyában álló őrszem meglátta Jéhú közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Jórám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk!
¹⁸ A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok. Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Állj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza.
¹⁹ Elküldött akkor egy másik lovast. Amikor odaért hozzájuk, az is ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok. Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Állj mögém!
²⁰ Az őrszem jelentette: Ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Jéhú, Nimsí unokája szokott; éppolyan eszeveszetten hajt.
²¹ Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be. Amikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele.
²² Amikor Jórám meglátta Jéhút, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?!
²³ Ekkor Jórám megpróbált elmenekülni. Fordultában még odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
²⁴ Jéhú azonban kezébe kapta az íját, és hátba lőtte Jórámot úgy, hogy a szívén át elöl kijött a nyílvessző, és ő összerogyott a harci kocsiján.
²⁵ Jéhú ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a jezréeli Nábót birtokára! Mert emlékezz vissza, hogy amikor én és te együtt követtük harci kocsin az apját, Ahábot, ezt a vészes jövendölést jelentette ki róla az Úr:
²⁶ „Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak a vérét, így szól az Úr, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az Úr !” Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, az Úr szava szerint!
²⁷ Amikor Ahazjá, Júda királya ezt látta, megpróbált Bét-Haggán felé elmenekülni, de Jéhú üldözőbe vette, és megparancsolta, hogy őt is öljék meg. Meg is sebesítették a harci kocsiján a Gúr-hágónál, Jibleám mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.
²⁸ Emberei elvitték harci kocsiján Jeruzsálembe, és eltemették sírjába ősei mellé, Dávid városában.
²⁹ Ahazjá Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Júda királya.
³⁰ Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a haját, és úgy ült ki az ablakba.
³¹ Amikor Jéhú bement a kapun, Jezábel ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Zimrí, uradnak gyilkosa?
³² Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki az, aki velem tart? Akkor kitekintett két-három udvarnok.
³³ Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra fröccsent meg a lovakra, amelyekkel áthajtott velük rajta.
³⁴ Jéhú pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak egy király leánya volt!
³⁵ De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kézfejét.
³⁶ Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Az Úr igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által: „A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon.
³⁷ És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel.”