1Tudtul adjuk nektek, testvéreim, az Isten kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,
2hogy a nyomorúság sok próbatétele között is bőséges az örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3Mert tanúsíthatom, hogy képességük szerint, sőt erejük felett is önként adakoztak,
4és esedezve kérték tőlünk azt a kiváltságot, hogy részt vehessenek a szenteket megsegítő szolgálatban.
5És nem úgy, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk is az Isten akaratából.
6Úgyhogy arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a jótékonysági gyűjtést,
7hogy amint mindenben bővölködtök – hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és a hozzánk való szeretetben –, úgy bővölködjetek ebben a jótékonyságban is.
8Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10Tanácsot is adok ebben, mert az hasznotokra lesz, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11Most hát a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van.
12Mert ha megvan a készség, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.
13Tehát nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint;
14e mostani időben a ti bőségetek pótolja azok fogyatkozását, hogy majd azok bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen,
15amint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt fölöslege, és aki keveset, nem nélkülözött.
16Hála legyen Istennek, aki ugyanazt a buzgóságot adta irántatok Titusz szívébe.
17Mert bátorításunkat ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
18Elküldtük pedig vele együtt azt a testvért is, akit valamennyi gyülekezet dicsér az evangélium hirdetéséért.
19Sőt ezenkívül a gyülekezetek útitársunknak is megválasztották ebben a jótékony munkában, amelyben magának az Úrnak a dicsőségére és készségünk bizonyságául szolgálunk.
20Szeretnénk elkerülni, hogy valaki is megrágalmazzon minket a gondjainkra bízott bőséges adomány miatt,
21mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22Sőt elküldtük velük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sok dologban többször kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, és nagyon bízik bennetek.
23Akár Tituszról van szó, aki társam és munkatársam köztetek, akár a mi testvéreinkről, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:
24mutassátok meg az irántuk való szereteteteket, és adjátok bizonyságát a felőletek való dicsekvésünknek a gyülekezetek előtt!