---

¹ Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
² Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé.
³ Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.
⁴ Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.
⁵ Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
⁶ Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, de hát ez mindenben, minden tekintetben és mindnyájatok előtt nyilvánvalóvá lett.
⁷ Vagy talán vétkeztem, amikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
⁸ Más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.
⁹ Amikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött testvérek, én pedig vigyáztam arra, és vigyázni is fogok, hogy semmiben se legyek terhetekre.
¹⁰ Mivel Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvéstől nem hagyom megfosztani magam Akhája vidékén sem.
¹¹ Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja.
¹² De amit teszek, ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik alkalmat keresnek arra, hogy amivel dicsekszenek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.
¹³ Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.
¹⁴ Nem is csoda, hisz maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.
¹⁵ Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.
¹⁶ Ismét mondom, ne tartson engem senki esztelennek, de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
¹⁷ Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha ilyen alapon dicsekszem.
¹⁸ Mert hát sokan dicsekednek test szerint, így én is dicsekszem.
¹⁹ Hiszen ti okosak lévén szívesen eltűritek az eszteleneket.
²⁰ Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.
²¹ Szégyenkezve mondom, hogy minderre mi erőtlenek voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.
²² Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
²³ Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe.
²⁴ A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
²⁵ Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren.
²⁶ Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között,
²⁷ fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
²⁸ Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja.
²⁹ Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
³⁰ Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem.
³¹ Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok.
³² Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem,
³³ és az ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és megmenekültem a kezéből.