---

¹ Mikor pedig bevitték Isten ládáját és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid állított fel neki, egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be Isten előtt.
² Amikor Dávid elvégezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, az ÚR nevében megáldotta a népet.
³ Azután minden izráeli férfinak és asszonynak kiosztott egy-egy kenyeret és egy-egy darab húst meg aszúszőlőt.
⁴ És szolgákat rendelt az ÚR ládája elé a léviták közül, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az URat, Izráel Istenét.
⁵ Ászáf volt a vezető, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeiél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeiél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányérokon játszott.
⁶ Benájáhú és Jahaziél papok állandóan kürtöltek az ÚR szövetségládája előtt.
⁷ Azon a napon nevezte ki először Dávid Ászáfot és atyjafiait az ÚR magasztalására.
⁸ Dicsérjétek az URat, hívjátok segítségül a nevét, hirdessétek nagy tetteit minden nép között.
⁹ Énekeljetek neki, zengjetek neki dicséretet, beszéljétek el minden csodáját.
¹⁰ Dicsőítsétek szent nevét; örvendezzen a szíve azoknak, akik keresik az URat.
¹¹ Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek orcáját szüntelen.
¹² Emlékezzetek meg csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, csodáiról és szájának ítéleteiről.
¹³ Ó, Izráel utódai, akik szolgái vagytok! Jákóbnak fiai, akiket kiválasztott!
¹⁴ Ő az ÚR, a mi Istenünk! Az egész földnek szólnak rendelkezései!
¹⁵ Emlékezzetek örökké szövetségére és beszédére, amelyet parancsolt ezer nemzedéken át;
¹⁶ szövetségére, amelyet Ábrahámmal szerzett, és Izsáknak tett esküjére.
¹⁷ Örök végzésként állította azt Jákób elé, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
¹⁸ ezt mondván: Neked adom Kánaán földjét, hogy örökségetek legyen.
¹⁹ Akkor még igen kevesen voltatok, és jövevények voltatok azon a földön.
²⁰ Az egyik néptől a másikig és az egyik országból a másik országba vándoroltak.
²¹ Mégsem engedte, hogy bárki bántsa őket, sőt még a királyokat is megintette miattuk.
²² Ezt mondta: Fölkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok!
²³ Mind az egész föld énekeljen az ÚRnak, napról napra hirdessétek szabadítását!
²⁴ Beszéljetek dicsőségéről a nemzetek között, csodálatos dolgairól minden nép között!
²⁵ Mert nagy az ÚR, és igen dicsérendő, félelmesebb minden istennél.
²⁶ Mert a népek minden istene csak bálvány, de az ÚR teremtette az egeket.
²⁷ Dicsőség és tisztesség jár őelőtte, erő és vigasság van lakóhelyén.
²⁸ Magasztaljátok az URat, népeknek törzsei, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és erejét!
²⁹ Adjatok dicsőséget az ÚR nevének, hozzatok ajándékot, jöjjetek színe elé, imádjátok az URat szent ékességben.
³⁰ Reszkessen előtte az egész föld! A földkerekség is szilárdan áll, hogy ne ingadozzék.
³¹ Örüljenek az egek, örvendezzen a föld, és mondják el a népek között: uralkodik az ÚR!
³² Zúgjon a tenger a benne levőkkel, örvendezzen a mező és minden rajta lévő!
³³ Ujjonganak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy megítélje a földet.
³⁴ Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.
³⁵ Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsérhessünk, magasztalhassunk!
³⁶ Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És az egész nép így felelt: Ámen! És dicsérte az URat.
³⁷ Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládájánál Ászáfot és testvéreit, hogy a láda előtt mindennap állandóan szolgáljanak,
³⁸ továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc testvérét. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
³⁹ Cádók papot pedig és testvéreit, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a magaslaton, amely Gibeónban van,
⁴⁰ hogy égőáldozatot mutassanak be az ÚRnak szüntelen az égőáldozat oltárán reggel meg este egészen úgy, ahogy meg van írva az ÚR törvényében, melyet Izráelnek parancsolt.
⁴¹ Hémánt és Jedútúnt is velük hagyta, és másokat is választott, akiket név szerint megneveztek, hogy az URat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló!
⁴² Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiait pedig kapuőrökké tette.
⁴³ Akkor eltávozott az egész nép, ki-ki a maga házába. Dávid pedig visszatért, hogy saját háza népét is megáldja.