E világon nincsen nyugalom, Mert bűn és baj uralkodik. Ez élet terhes fájdalom, S az ember habként hánykódik.
Itt a földi élet határa, Kis időre szoríttatott. Mely eltűnik úgy, mint a pára, Mely napfénytől felszívatott.
Ezután lesz örök nyugalom, A mennyei szent hazában. Ott nincs szívsújtó aggodalom, Az angyalok táborában.