Fel, mert eljő az éjjel, fel, hajnalban már fel, míg tündököl a harmat, s a virágkehely. Munkára verőfényben, fel, int a napsugár, fel, mert eljő az éjjel, s nem dolgozhatsz már!
Fel, mert eljő az éjjel, majd jő a pihenés, ragyogja be a munkád déli napsütés. Minden elmúló percben sok tennivaló vár, fel, mert eljő az éjjel, s nem dolgozhatsz már!
Fel, mert eljő az éjjel, jő már az esthomály, hűséggel végezd munkád ha szürkül a táj. A tűnő napsugárban fel, mert időd lejár! Fel, mert sötét az éjjel, s nem dolgozhatsz már!