Úr Jézus, Isten szent Fia,
Te értem haltál meg,
Hogy bűnöm megbocsáthassa
Atyánk, ki úgy szeret.
Az életút már nem aggaszt,
Nem rettegtet halál,
Mert hívó hangod felvirraszt,
Új, áldott élet vár!
Te értem haltál meg,
Hogy bűnöm megbocsáthassa
Atyánk, ki úgy szeret.
Az életút már nem aggaszt,
Nem rettegtet halál,
Mert hívó hangod felvirraszt,
Új, áldott élet vár!
Mint árnyék, el ne vesszek én,
Ha Sátán hálót sző,
Szentlelked őriz, s van remény!
Hisz nagy napod már jő.
E földi portest hamvain
A kürtöd zengni fog:
És nem lesz bánat, könny, sem kín,
Ha szól, s feltámadok.
Ha Sátán hálót sző,
Szentlelked őriz, s van remény!
Hisz nagy napod már jő.
E földi portest hamvain
A kürtöd zengni fog:
És nem lesz bánat, könny, sem kín,
Ha szól, s feltámadok.
Én méltatlan csak bűnhődést,
Csak átkot érdemlek.
De Téged ért a büntetés,
Így én remélhetek!
Nem hagysz a sírban, Megmentőm,
Jó Pásztor vagy nekem!
És áldalak, hol csak öröm,
Új dicshimnusz terem!
Csak átkot érdemlek.
De Téged ért a büntetés,
Így én remélhetek!
Nem hagysz a sírban, Megmentőm,
Jó Pásztor vagy nekem!
És áldalak, hol csak öröm,
Új dicshimnusz terem!