A lenyugvó nap imádságra ihlet,
És nem rettegtet az éj.
A vágyteli szív mindjárt megnyugvást lel,
A hit biztat, hogy „Ne félj!”
Az ég csillagtengerén át
Hitszemünk a mennyekbe lát,
S az álmunk így szép, hisz csak pillanat még,
És látjuk a szép hazát!
És nem rettegtet az éj.
A vágyteli szív mindjárt megnyugvást lel,
A hit biztat, hogy „Ne félj!”
Az ég csillagtengerén át
Hitszemünk a mennyekbe lát,
S az álmunk így szép, hisz csak pillanat még,
És látjuk a szép hazát!
Ott feledés vár minden sóhajunkra,
És észbe sem jut, mi fájt!
De fennmarad majd, hogy az üdvünk Ura
A jöttünkre mennyit várt!
Mély álmunkból Megváltónk költ,
S már nem köt a bűnnel telt föld!
A szép, örök nap imádságra ihlet,
S a menny békéje betölt!
És észbe sem jut, mi fájt!
De fennmarad majd, hogy az üdvünk Ura
A jöttünkre mennyit várt!
Mély álmunkból Megváltónk költ,
S már nem köt a bűnnel telt föld!
A szép, örök nap imádságra ihlet,
S a menny békéje betölt!