A szombat Urunk ajándéka

A szombat Urunk ajándéka,
Újra gyönyörrel jelent meg,
Nagy örömöt hoz alkotása
Nagyoknak és kicsinyeknek.
Szelíd lágy szellők fuvalmában,
Vihar s dörgésben szól Isten,
Ó, bárcsak megérteni tudnók
Intését minden szükségben!
Akár föl, akár le visz éltünk,
Ő hív, sújt, áld szüntelenül,
Ugyanaz, Ki veri a bűnöst,
Szereti is végtelenül!

A szívem ujjongva örvend ma,
Mert Teremtőm közelg hozzám,
Hogy szemem felnyitva meglássam,
Mint árad kegy és üdv reám.
Szemem az ég csillagát nézi,
Szelet és felhőket csodál,
S tengereknek nyüzsgését látva,
Hálaima szívemből száll.
Feléd zeng az egész teremtés,
Nem marad száj hallgatagon,
Dicsér műved, melyet bevégzél
Dicsőn a hetedik napon.

A Teremtő egykor, kezdetben,
Egy szombaton nyugvóra tért.
Azóta lett nyugnap a szombat,
Pecsétjéül szent művéért.
És ma újra hív Üdvözítőm
Mentésemre, a dicsőre.
Hív engem, fáradtat, terheltet,
Jönni teljes pihenőre.
Zászlaja köré gyűjtve népét,
Jelt tesz népe homlokára,
S szombatról szombatra vezeti
Egy jobb ország szombatjára!