Uram, mennyi szenvedés

Uram, mennyi szenvedés a
része földi embernek!
Könnyeink a kínjainkkal
ostromolják egedet.
Borongós, szűk halálvölgyben
keressük a keresztet,
De csak sírok, romok vannak!
Ne vond meg kegyelmed.

Uram, ki az okozója
keservünknek, sebünknek?
Be kell látnunk magunk vétkét:
mi okoztuk ezeket.
Bűnre mind csak bűnt halmoztunk:
ittuk mérgek poharát.
Betelt lelkünk, fogadj vissza!
Fordítsd hozzánk orcád!

Tudjuk, Veled találkozni
keresztedet rendelted.
Bús világunk annyi kínja
járta át a lelkedet.
Érthetetlen számunkra, hogy
miként vonsz ki sorsunkból; ki a halálból
Annyit mégis tudhatunk már:
Isten hozzánk hajol!

Meddig tűröd, Uram Isten,
ezt a gonosz világot?
Mennyi van még harsonádig,
mikor kel fel, aki holt?
Gyökerestől irtsd ki, Isten,
nyomorunknak okait.
Igazság és kegyelem lesz,
ami helyreállít.