Míg dúl a vihar

Míg dúl a vihar, mi hamar lankadunk,
De egyre csak küzdünk, mert vár otthonunk.
Nem lankad bizalmunk, a hit lángja ég.
Nincs messze az óra, s hajónk révbe ér!

Az éj sötétjében, bősz hullámokon,
A villámok közt, át a zord viharon,
A kis hithajónk bátran halad Felé,
Mert a győzelem biztosan Krisztusé!

Ha vége az útnak, s itt lesz már a part,
Az Új földön lelhet a szív nyugalmat.
A menny fogad minket, ez megvigasztal,
És zeng újra hálánk, s többé el nem hal!