A nevem ott az Életkönyvben

A nevem ott az Életkönyvben,
És gyermekének hív Atyám.
Az Egyszülöttjét adta értem,
És annyi áldást áraszt rám!
Oly jó már itt az Ő kezében,
Biztos tervében nyugodnom!
A jóságról elmélkedem:
Miért is szeret oly nagyon.

Ki árthat nékem, hogyha Isten,
Az ég s föld Teremtője véd?
Jól ismerem a bűnösségem,
De annál inkább kegyelmét.
Csak be kell látnom gyöngeségem,
S már tölti nagy irgalmát rám;
Mint atyját gyermek, bízva kérem,
S enyhít szívem bús fájdalmán.

Már többé semmi el nem választ
Megváltó Jézus Krisztustól;
Sem szenvedés, sem gond nem aggaszt,
S te, világ, immár nem vonzol!
A Krisztus szeretete őriz,
És tanít Őrá hallgatni;
Ez az, mi szívtől szívekhez visz:
Üdv és hit magvát hinteni.