Oly nagy vagy, Isten, trónodon

Oly nagy vagy, Isten, trónodon,
A magas mennyekben,
Mint szereteted, s jó tudnom,
Hisz ez a reményem.

A színed előtt, nagy Isten,
Ím, nyugtot találok,
Mert viharokban is, itt lenn,
Csak kegyelmet látok!

A hitetlen, mint vak szemlél,
Nem látja, ott vagy fenn.
De kiben józan ész s hit él,
Az áld itt szüntelen.

Én Istent sosem ítélem,
Mert végül Ő ítél.
A tervét föl nem érhetem,
És elmémbe sem fér.

Jó látnom, miként teljesül,
Mit régen prófétált:
Mint készít nékünk örökül
Egy csodaszép hazát!