Szeretsz-e hőn, Simon, ó, Jóna fia? Megváltód kérd Tibériás taván. Szeretsz-e hőn szívednek érzetével? Ó, mondj igent, ó, mondd hát igazán! Én kérlek téged, üdvödet kívánva, szemem bensődet mélyen általjárja. Simon, ó, Jóna ? a, mért vagy bús, szeretsz engem?
Szeretsz-e hőn? Uram Te jól tudod azt, hiszen Előtted nem lehet titok. Tudod Uram, hogy én szeretlek Téged, Számodra szívem mindig kész, nyitott. Ó, hassad át bensőmet szent tüzeddel, mondhassam ezt őszinte érzülettel: Bár vétkezém, de megbocsáss, hiszen: szeretlek én!
Szeretsz-e hőn? csak ez, mit én kívánok, szeress inkább mindezeknél engem. Jöjj gyermekem, hagyjad hát a világot, és bűnös szíved nyújtsd ide nekem. Vétkeidet nem hányom én szemedre, egy boldog létet nyújtok majd cserébe. És mindezért csak ezt kívánom én: Szeress! Szeress!