Szép honom, otthonom, drága vagy nekem, szívem sóvárg, oly vágyva-vár pihenni kebleden. E nagy világban idegen, itt nincsen otthonom. Az én hazám az új földön, szívem csak oda von. Szép honom, otthonom, drága vagy nekem, szívem sóvárg, oly vágyva-vár, pihenni kebleden.
Fölfelé, ég felé nézek szüntelen, Megváltóm elment oda fel, hogy szószólóm legyen. Nehéz a harc, forró a nap, e rossz világban itt. Küzdelmem egyre súlyosabb, az ellenség szorít. Fölfelé ég felé nézem szüntelen, Megváltóm elment oda fel, hogy szószólóm legyen.
Ámde már nem soká tart a próba már, Atyám házában örök üdv, nagy boldogságom vár. Mit emberi fül nem hallott, mit még nem láta szem, mit senki sosem álmodott, az mind-mind ott leszen. Ámde már nem soká tart a próba már. Atyám házában örök üdv, nagy boldogságom vár.