A bűn nagy ára

2Sám 11:1-3

Isten megtartotta Dávidnak tett ígéretét és megáldotta őt Izrael királysága fölötti uralkodásában. Hűséges katonái meghódították az egész földet, amit Isten népének ígért. A népek, akik addig félelemben tartották Izraelt, és akiknek adót fizettek, most Izraelnek adóztak. A térség legerősebb nemzetévé váltak. Dávidot azonban egyéb veszélyek fenyegették. Népszerű volt és szeretetnek örvendett népe körében, a környező népek pedig félték és tisztelték. Az ember természetétől fogva élvezi a hírnevet, a gazdagságot és a sikert. A gazdag és fontos emberek azonban gyakran szembesülnek olyan veszélyekkel, amik a közönséges embereket soha nem fenyegetik. Ez történt Dáviddal is. Az idő múlásával egyre jobban bízott önmagában és egyre kevésbé rendelte alá magát Istennek. Sátán elkezdte bevetni ugyanazokat a kísértéseket az életében, amelyekkel mindnyájunkat becsap. Apránként bekúszik a lelkünkbe és megváltoztatja a gondolkodásunkat anélkül, hogy észrevennénk. Ez oda vezet, hogy elhanyagoljuk az imádkozást, a Biblia tanulmányozását, és egy az idő múltával egyes bűnöket már nem tartunk annyira rossznak. Sátán természetesen mindig rossz következmények nélküli boldogságot ígér nekünk. Sátán képes volt Sault a maga oldalára állítani a Jézus ellen folytatott háborújában. Képes lesz vajon Dávidot is legyőzni? Egy este, amikor palotájának lapos tetején sétált, Dávid Sátán egyik kedvenc csapdájába esett bele. Megpillantott egy gyönyörű asszonyt az egyik közeli házban. Tudta Dávid, hogy az fiatal nő házasságban él? Igen! Elmondták neki, hogy Betsabénak hívják és hogy Uriás felesége. Ő Dávid egyik legbátrabb vitéze volt, aki a seregben volt az ammoniták elleni harcaikban. Dávidnak azonnal el kellett volna fordítania a szemét, de e helyett tovább csodálta a nő szépségét. Hamarosan üzent érte, és a palotájába hozatta. 

2Sám 11:4-17

Mialatt seregei hatalmas győzelmeket arattak, Dávid egyre inkább önmagában, mint Istenben bízott. Ez lett aztán az oka, hogy Sátán kísértései legyőzték. Amikor magához vette Uriás feleségét, mintha az ő felesége lett volna, a házasságtörés szörnyű bűnét követte el. Isten Izraelnek adott törvénye szerint a házasságtörést elkövetőknek, mind a férfinak, mind a nőnek, meg kellett halniuk. Ez komoly dolog volt. Dávid természetesen nem akarta, hogy bárki is megtudja, amit tett. Szolgái sem merik majd elmondani senkinek, hiszen végül is ő a király. Ám a bűnt senki sem tudja elrejteni. Zsid 4:13; Préd 12:14; Zsolt 69:5

Dávid rájött, hogy tette hamarosan napvilágra fog kerülni. De ahelyett, hogy az Úrhoz fordult volna megbánással és megvallotta volna a bűnét, egy tervet eszelt ki, hogyan tartsa titokban. A következő versekben olvashatunk erről: 2Sám 11:7-11

Ám a terv nem vált be. Ezért másik tervet eszelt ki – egy gonosz tervet, amely Uriás meggyilkolásához vezetett. Dávid egyik szörnyű bűnét tetézte a másikkal. A házasságtörésen és hazugságon túl most megölt egy ártatlan embert. 

2Sám 11:26-12:12

Dávid szörnyű bűnöket követett el, amelyeket titokban akart tartani. Mikor meghallotta, hogy Betsabé férje, Uriás halott, valószínűleg megkönnyebbült. Betsabé, miután meggyászolta férjét, Dávid felesége lett és hamarosan gyermeket szült. Joáb tudta, hogy Dávid okozta Uriás halálát. Egyre többen gyanították, hogy Betsabé gyermekének Dávid az apja. Isten tudta, hogy Dávid bűnei miatt az emberek majd a saját bűneiket is mentegetni fogják, és meg kellett mutatnia mindenkinek, hogy Ő senkit sem fog felmenteni a bűne alól. Ezért elküldte Nátán prófétát Dávidhoz, hogy beszéljen neki a gazdag emberről, aki egy nagyon aljas dolgot tett egy szegénnyel. 2Sám 12:1-4

A történetet hallgatva Dávid haragra gerjedt a gazdag ember ellen és megsajnálta a szegényt. Azt mondta, hogy a gazdag embernek négyszer annyit kell visszafizetnie és meg kell halnia. Nátán a király szemébe nézett és így szólt: „Te vagy az az ember!” Dávid megdöbbent. Olyan volt, mintha álmából ébredt volna fel. Mialatt Nátán tovább beszélt, Dávidról leolvadt büszkesége és felébredt a lelkiismerete. Nem úgy viselkedett, mint Saul, aki makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy amit tett, az nem rossz, és szerinte nem érdemel büntetést. Dávid felismerte, milyen szégyenteljesen ártott Uriásnak és Betsabénak. Ennél még rosszabb volt bűne Isten ellen, aki oly nagyon megáldotta őt. Reszketve ismerte el, hogy megérdemli a halált. Őszinte bűnbánata miatt Isten megbocsátott neki. 

2Sám 12:13-25

Néhányan megpróbálták Dávid bűnét a saját bűneik mentegetésére használni, de tudjuk, hogy a bűnre soha nincsen mentség. Dávid tudta ezt és felismerte, hogy tiszta szívre és elmére van szüksége. Hagyta, hogy a szemei és az elméje olyasmin nyugodjanak, amitől azonnal el kellett volna fordulnia. Az emberek időnként azt kérdezik, miért vetette el Isten Sault és miért fogadta el Dávidot. A különbség az, hogy Dávid elfogadta a kapott feddést és azonnal teljes szívéből megbánta a bűnét. Saul visszautasította a feddést és bűnbánata nem volt őszinte. Dávid sietett vissza Jézus oldalára a háborúban, míg Saul Sátán oldalán maradt, és ott is halt meg. Az, hogy Isten megbocsátott Dávidnak és ugyanúgy szerette őt, mint addig, nem változtatta meg annak a szörnyű bűnnek a következményeit. Ezek a következmények Dávid egész hátralévő életére kihatottak, sőt még azon túl is. Tettéért halált érdemelt volna, de Nátán elmondta neki, hogy nem fog meghalni. Mit mondott a próféta, mi lesz Dávid családjának sorsa? 2Sám 12:10,13-14

Dávidnak saját szenvedésénél is nagyobb kínt okozott látni csecsemő kisfiának szenvedését. Hét napig esedezett Isten előtt a gyermek életéért, de amikor a baba a hetedik napon meghalt, Dávid zokszó nélkül elfogadta. 16-20. v.

Ezután született meg Salamon, aki majd Izrael következő királya lesz. Dávidnak sok fia volt, legalább tizenhét, akiknek a nevét is tudjuk, és kilencen idősebbek voltak Salamonnál. Dávidnak lányai is voltak, de csak egyikük nevét ismerjük – Támárét. Neki és Dávid harmadik fiának, Absolonnak ugyanaz volt az édesanyja, aki másik országból származott. Absolon volt a legjóképűbb Dávid fiai közül és nővére, Támár is nagyon szép volt. Dávid példája szomorú befolyással volt fiaira. Egy napon legidősebb fia, Ammon szörnyű bűnt követett el. Dávidnak meg kellett volna büntetnie ezért, de úgy érezte nem képes rá azok után, amit ő Betsabéval és férjével, Uriással művelt. 

2Sám 13:23-15:15

Ammon, Dávid legidősebb fia bántotta Támárt, Absolon nővérét, de Dávid nem érezte képesnek magát a megbüntetésére. A törvény szerint halálra kellett volna ítélnie, de a király tehetetlennek és levertnek érezte magát saját bűne miatt. Végül Absolon állt rajta bosszút, felbérelve valakit, hogy ölje meg a féltestvérét. Majd elmenekült és három évig anyai nagyapjánál élt egy másik országban. Mikor visszatért Jeruzsálembe, Dávid még két esztendeig nem engedte, hogy a palotába lépjen. Absolon úgy érezte, hogy az alatt a két év alatt nem bántak vele helyesen. Népszerűségének tudatában elhatározta, hogy megnyeri a nép hűségét és megszerzi apjától a királyságot. Együttérzést mutatott a gondjaikkal hozzá forduló emberek iránt és megígérte, hogy igazságot szolgáltat nekik, mintha csak bíró lett volna. A nép hamarosan arról kezdett beszélni, hogy mennyivel igazságosabb lenne a kormányzás, ha Absolon lenne a király. 2Sám 15:2-6

Dávid semmit sem tudott arról, mi folyik a háta mögött. Mikor Absolon engedélyt kért, hogy Hebronba mehessen hálaáldozatot bemutatni az Úrnak, Dávid hálás volt, hogy a fia ennyire szereti Istent. Képzeljük csak el Dávid megdöbbenését, amikor megtudta, hogy szeretett fia, akiben megbízott, valójában hadsereget toboroz, hogy megszerezze tőle a királyságot. Dávid azonnal kilábalt a depresszióból, ami már-már megbetegítette őt, és gyorsan felkészült, hogy elhagyja Jeruzsálemet, még mielőtt Absolon megérkezik. Nem bírta elviselni a rombolásnak és vérontásnak még a gondolatát sem, ami bekövetkezett volna, ha ott marad királyságát megvédeni. Isten tette királlyá Dávidot, és ő hű maradt felelősségéhez. Erős vezérei közül néhányan Absolont támogatták, de a többség mellette maradt. Alkalmazd a gyakorlatban: Absolon lázadása Dávid Betsabéval elkövetett bűnének egy másik következménye volt. Megéri-e valaha is „a bűn idei-óráig való gyönyörűségének” (Zsid 11:25) élvezete a szörnyű következményeket, még ha évekkel később teljesednek is be, ahogyan Dávid életében? 

2Sám 15:23-19:8

Dávid és követői elhagyták a várost, és úton voltak a Jordán felé, még mielőtt Absolon és társai Jeruzsálembe érkeztek volna. Hosszú menetelés volt. Dávid és sokan mások is sírtak abban a szomorú menetben. Dávid először örült, hogy vele megy Cádok és a léviták a frigyládával, de aztán úgy döntött, hogy vissza kell vinniük. Isten utasítása nélkül nem lett volna szabad elmozdítani. Azt mondta a papoknak, Cádoknak és Ebjátárnak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, majd titokban küldjék el hozzá két fiukat az Absolon terveiről szóló hírekkel. Mikor Dávid és nagy csapata továbbindult, odament hozzájuk Saul egyik rokona, aki átkozódva köveket dobált Dávidra. A király egyik katonája meg akarta ölni, de Dávid így szólt: „Hadd szidalmazzon!” Amiatt, amit Dávid Betsabéval és Uriással tett, az Úr azt mondta neki, hogy: „soha ne távozzon el a fegyver a házadból.” (2Sám 12:10)

Dávid tudta, hogy ez most teljesedik. Jeruzsálemben Dávid két tanácsadója Absolonnal beszélt. Egyikük Dávid barátja volt, a másik nem. Miután Absolon megfogadta Dávid barátjának tanácsát, egy szolgáló titokban jelentette neki, hogy Cádok két fia elszaladt, hogy Dávidot gyors menekülésre figyelmeztesse. Valaki meglátta és követte őket, de addig rejtőztek egy kútban, amíg biztonságban nem folytathatták útjukat az üzenettel Dávidhoz. Dávid és mindnyájan, akik vele voltak, még aznap éjjel átkeltek a Jordánon és hamarosan egy fallal védett városban voltak. Ő és Jóáb gyorsan megszervezték a hadsereget, és mire Absolon és gyengén szervezett serege odaért, már készen álltak a harcra. Mit mondott Dávid katonáinak, amikor elhagyták a város kapuit? 2Sám 18:5

A csata egy erdőségben zajlott, és Absolon katonái veszítettek. Mi történt, amikor Absolon öszvére egy fa alatt szaladt el? 9. v. Absolon életét vesztette, amikor Jóáb és katonái rátaláltak, és Dávid szíve összetört. A király bánata miatt a katonák mind olyan csöndesen vonultak vissza a városba, mintha elveszítették volna csatát. Jóáb háborgott. Mit mondott Dávidnak? 2Sám 19:5-7

Dávid tudta, hogy Jóábnak igaza van. Kiment a városkapuba és megdicsérte katonáit bátorságukért és hűségükért. Mit gondolsz, eszébe jutott Dávidnak Nátán története, és a négy bárány, amit a próféta szerint a gazdag embernek fizetnie kell? Már három fia meghalt. Elveszíti a negyediket is? 

Alkalmazás: Soha nem tudhatjuk, hogy hány emberre hat ki a bűnünk. Válasszuk azt, hogy mindenben Isten alapelveit követjük. 

Tanulmányozásra

2Sámuel 11-19:8; Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata