Remény a nyomorúságon túl

A babiloni katonák bekerítették Jeruzsálemet, és senki sem juthatott be a városba, vagy ki onnan. Ám az egyiptomi fáraó seregének közeledő támadását megneszelve Nabukodonozor félbeszakította az ostromot és ellenük indult. Most, hogy az ellenség távozott a nép ismét szabadon ki és bejárhatott Jeruzsálemben. Voltak még ott Jeremiáson kívül mások is, akik továbbra is hűségesek voltak Istenhez? Ó, igen! Voltak még igaz emberek, akik hittek Jeremiás jövendöléseiben, és biztosak voltak benne, hogy a babiloniak visszatérnek és lerombolják Jeruzsálemet és a templomot. Már eddig is gondterheltek voltak, mivel oly sok szent templomi edényt elhurcoltak Babilonba, leginkább azonban a szentek szentjében álló frigyládát féltették. Bizonyára hálásak voltak, hogy azt még nem vitték el a babiloniak. Mit tehetnének, hogy megóvják tőlük? Először is biztosan imádkoztak, hogy Isten segítsen nekik kigondolni a módját, hogyan óvják meg a templomi szolgálatok legszentebb tárgyát. Isten segített nekik! Úgy döntöttek, hogy egy barlangban rejtik el, ahol biztosan senki sem találhat rá. Ezért mindent a legnagyobb titokban kellett tartaniuk. Nem tudjuk pontosan, mikor rejtették el a frigyládát. Talán egy sötét, felhős éjszakát választottak, amikor senki sem láthatta, ahogy kiviszik a templomból. Néptelen utakon kellett a barlanghoz menniük, hogy senki meg ne láthassa, mit visznek. Miután elhelyezték a barlangban a frigyládát, gondosan befedték a bejáratot, ne is látszódjon, hogy ott egy barlang van. Majd bizonyára imában kérték Istent, hogy őrizze meg. Ő meg is tette! Tudtad, hogy a frigyláda még mindig abban a barlangban van? Az Isten által írott Tízparancsolat is még mindig ott van benne! Eddig még senki sem találta meg a helyet, ahová akkor éjjel biztonságba helyezték! 

Jer 37:1-17 

Mialatt a babiloniak (káldeusok) eltávoztak az egyiptomiak ellen harcolni, néhány hűséges ember kivitte Jeruzsálemből a frigyládát és elrejtette egy barlangban. Sedékiás király, a fejedelmek és a nép is azt hitte, hogy az egyiptomi sereg legyőzi a babiloniakat, ezért nem tudnak majd visszajönni és újra ostromgyűrűbe zárni Jeruzsálemet. Az Úr azonban Jeremiással megüzente nekik, hogy ne áltassák magukat, a babiloniak visszajönnek, leigázzák és felégetik a várost. Jer 37:7-8

Jeremiás úgy érezhette, ennél az üzenetnél többet már nem tud segíteni azoknak, akik hallgatnak rá. Legalább negyven éven keresztül hűségesen tanúskodott nekik Istenről. Most, hogy a babiloni sereg eltávozott, úgy döntött, hogy hazatér Anatótba, egy Benjámin földjéhez közeli faluba. Amikor elhagyta Jeruzsálemet, egy őr észrevette őt és azzal vádolta meg, hogy a babiloniakhoz akar szökni. Az őr Hanániás, a hamis próféta unokája volt, akiről a múlt héten tanultunk. Az őrszem bizonyára gyűlölte Jeremiást a jövendölése miatt, miszerint a babiloniak visszatérnek és elpusztítják Jeruzsálemet. Tehát a fejedelmek elé vitte, akik egy földalatti börtöncellába zárták a prófétát. Jer 37:11-16.

A „sok nap” a 16. versben valószínűleg jó néhány hetet jelent. Ezen idő alatt térhetett vissza a babiloni sereg az egyiptomiak üldözéséből, és ahogy Jeremiás előre megmondta, ismét bekerítették Jeruzsálemet. Sedékiás király kihozatta Jeremiást a tömlöcből és titokban megkérdezte: „Van-e kijelentésed az Úrtól?” Mit válaszolt a próféta? Jer 37:17.  

Jer 32. fej.; Jer 37:18-21 

Sedékiás király elővezettette Jeremiást a tömlöcből, és beszélgetésük közben a próféta megkérdezte tőle, hogy miért került börtönbe. Semmit nem tett, amiért ilyen büntetést érdemelt volna. Könyörgött Sedékiásnak, hogy ne küldje vissza abba a földalatti cellába, mert ott bizonyára meghal. Jer 37:18-20

A fejedelmek vetették börtönbe Jeremiást, és Sedákiás király túl gyáva volt, hogy szembeszálljon velük. Ha elég bátor lett volna, megmenthette volna ezt az ártatlan embert. Ő azonban egy másik börtön udvarába vitette. Így legalább a föld felett volt, ahol jobb volt a levegő, és világos is volt. Jer 37:21, Jer 32:2 

Egy nap meglátogatta a börtönudvarban az unokaöccse, Hanameél. Hanameélnek volt egy földje Anatótban, ahonnan Jeremiás is származott. Kis falujuk azonban már babiloni megszállás alatt volt. Miközben egyikük sem juthatott el Anatótba, Hanameél megkérte Jeremiást, hogy vásárolja meg az ottani földjét. Te mit tettél volna? A legtöbben valószínűleg visszautasították volna Hanameél ajánlatát. Nem úgy Jeremiás! Ő meglátta, hogy ez egy lehetőség az országa jövőjére vonatkozó isteni ígéretben való bizalmának kimutatására. Jeremiás tolmácsolta a népnek az Istentől kapott próféciát, miszerint 70 évig foglyok lesznek Babilonban. Utána azonban visszatérhetnek hazájukba, ahol ismét lehet majd saját földjük, házuk és szőlőskertjük. Jeremiás hitt Isten ígéretében, és ezt a hitét bizonyítandó, megvásárolta Hanameél földjét. A börtön udvarában sok zsidó tanúja lehetett Jeremiás tettének, és ebből láthatták, hogy Jeremiás őszintén hisz abban, hogy Isten megtartja ígéretét és visszahozza népét a fogságból a saját hazájukba. Jer 32:44 

Jer 38. fej.

Az, hogy a börtön udvarában volt, nem akadályozta meg Jeremiást, hogy továbbra is hirdesse a népnek Isten üzenetét. Figyelmeztette őket, mi történik, ha nem adják meg magukat a babiloniaknak. Szavait elismételték a börtön falain kívül is, és hamarosan egész Jeruzsálemben mindenki tudott róluk. Mikor a fejedelmek meghallották, hogy Jeremiás a megadásra sürgeti a népet, nagyon mérgesek lettek és meg akarták ölni a prófétát. Szerintük Jeremiás elbátortalanítja az embereket. Mit felelt nekik gyáván Sedékiás? Jer 38:5-6

Ez a föld alatti cella egy mély sáros akna volt. Mikor Jeremiást köteleken leengedték abba a ragacsos, csúszós sárba, biztos lehetett benne, hogy ott fog meghalni. Isten azonban nem feledkezett el róla, ahogy Sedákiás egyik rendes, Ebed-Melek nevű afrikai szolgája sem. Amikor ez a kedves ember elmondta Sedékiásnak, hogy Jeremiás ott el fog pusztulni, a király megparancsolta, hogy húzzák ki a prófétát a veremből. Mit mondott, hányan segítsenek neki? Jer 38:7-10. 

Nem könnyű a sárból kikecmeregni, és Jeremiás mély sárban volt. Ebed-Melek azonban mindent megszervezett. Tudta, hogy erősen és óvatosan kell kihúzniuk. Mit csinált? Jer 38:11-13. 

Hogy megkönnyebbülhetett Jeremiás! Ebed-Melek bizonyára fürdőt készített neki, és tiszta ruhákat adott rá. Sedákiás nemsokára ismét hívatta a prófétát. Jeremiás sírva könyörgött a királynak, hogy bízzon Isten ígéretében. Bárcsak megadná magát a babiloniaknak, akkor Jeruzsálem és a templom épségben maradna! Ha viszont nem adja meg magát, a babiloniak hamarosan elfoglalják és felégetik a várost és a templomot, és Sedékiást is elfogják. Mennyire szerette Isten Sedékiást! Irgalmazni akart neki mindazok után is, amit ő és a nép ellene tettek! Jer 38:17-18. 

Jer 52. fej.

Sedákiás hitt Jeremiásnak, de nem volt elég bátor, hogy kövesse a próféta tanácsát. Félt a fejedelmek akarata ellen cselekedni, akik gyengesége miatt nem tisztelték a királyt, ahogy a legtöbb ember sem. Ha kijelentette volna, hogy hisz Isten prófétájának, sokan követték volna jó példáját és őszintén tisztelték volna őt. Azonban úgy döntött, hogy a fejedelmek és a nép kedvére tesz és a hamis próféták tanácsára hallgat. Milyen szomorú! Isten nagyon szerette népét, és arra vágyott, hogy megóvja őket és a gyönyörű templomot. Szeretettel küldte nekik az egyik üzenetet a másik után, „de ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek… míg végül többé nem volt segítség.” (2Krón 36:15-16) Júda ideje végül letelt. Sedákiás király uralkodásának 11. esztendejében (Kr. e. 586. július 19-én) a babiloniak áttörték Jeruzsálem falait. Milyen szörnyű körülményeket találtak ott! Semmi élelem nem volt már a városban. A felfordulás közepette Sedéikiás a katonáival elmenekült aznap éjjel. Jerikó felé futottak, de a babiloniak utolérték őket. Sedákiás katonái szétszóródtak, őt viszont elfogták és Nabukodonozor elé vitték, aki egy Jeruzsálemtől északra fekvő városban tartózkodott. Sedékiásnak végig kellett néznie, ahogy fiait megölik, majd őt is megvakították. Élete hátralévő részében, amit Babilonban fogolyként töltött, az a szörnyű látvány kísértette, amit utoljára látott. Mennyire próbálta Isten megóvni ettől a szörnyű élménytől! A Jeruzsálembe való betörés után a babiloniak egy hónapon belül minden értékes holmit elhordtak a városból és a templomból, és lerombolták a falakat. Majd Kr. e. 586. augusztus 18-án lángba borították az összes fontos épületet. A gyönyörű templomot is, amely több mint 400 esztendeig az istentisztelet helye volt. Jeremiás és más próféták is figyelmeztettek, hogy ez fog történni, de az emberek kicsúfolták őket. 

Jer 39:11-44:30

Jeruzsálem elpusztult, lakóit megölték vagy fogságba hurcolták. Isten a legutolsó pillanatig nyitva hagyta a kegyelem ajtaját, és Jeremiás hűségesen sürgette a népet, hogy lépjenek be, de ők nem tették. Ha királyuk, akár az utolsó pillanatban is úgy döntött volna, hogy bízik Istenben és engedelmeskedik neki, a nép követte volna a példáját. Most már azonban túl késő volt. Sedékiást a többi fogollyal együtt arra kényszerítették, hogy gyalog tegyék meg azt a sok száz kilométeres utat Babilonig. A Júdában maradt szegény nép kormányzójának egy Gedáliás nevű embert neveztek ki. Jeremiás is a foglyok között volt, de amikor Nabukodonozor meghallotta róla, hogy ő sürgette a megadást, elrendelte szabadon bocsátását. Csak néhány kilométert gyalogolt a foglyokkal. Mikor láncait levették, Mispába ment, ahol Gedáliás székhelye volt. Jer 40:1-6

Sedékiás király seregének egyes tisztjei, akiket nem ejtettek fogságba, szintén Gedália körzetébe mentek. Egyikük, Ismáel, tíz társával együtt áruló módon megölte Gedáliást és sok más embert is. Más tisztek attól féltek, hogy Nabukodonozor majd nekik tulajdonítja Gedáliás megölését. Ezért összegyűjtötték a Mispában maradt népet és elindultak Egyiptom felé. Azt akarták, Jeremiás kérdezze meg Istentől, hogy mit tegyenek. Ünnepélyesen megfogadták, azt teszik majd, amit Ő mond. Isten azt üzente nekik Jeremiással, hogy maradjanak Júdában, mert ha Egyiptomba mennek, ott el fognak pusztulni. Mit mondott a nép? Jer 43:2-3

A vezetők összetereltek mindenkit, Jeremiást és titkárát, Bárukot is, és Egyiptom felé indultak, ahol pedig, mint Isten megmondta, éhínség és háború lesz ismét. Jeremiás valószínűleg Egyiptomban halt meg. Élete végéig hűségesen figyelmeztette a népet bálványimádásuk következményeire. 

Tanulmányozásra

Jeremiás 32., Jer 37-45., Jer 52. fej.; Próféták és királyok, 454–476. old.