„Vedd fel a matracod, és járj!”

Alapgondolat: Jézus bármit megtehet. Ő szeretne megmenteni engem. 

A hét szava: „Tehetetlen” - Tehetetlennek lenni azt jelenti, hogy nem tudsz sem magadon, sem másokon segíteni. A tehetetlen embernek segítségre van szüksége. Bűnösökként tehetetlenek vagyunk, nem tudunk megszabadulni a bűnünktől. Jézus azonban képes segíteni rajtunk és megmenteni bennünket.

A tanulmány alapja: János 5:1-15; Ellen G. White: Jézus élete, 21. fej. 

Beee... - bégetett egy bárány a nyájból, miközben a pásztor befelé terelte őket Jeruzsálem kapuján a piac felé. Kipp-kopp, kopogtak patáik a köveken, ahogy elvonultak a Betesda-medence mellett, amely hidegnek, üdének és frissítőnek tűnt ezen a meleg napon. A betesdai medence közkedvelt és zsúfolt hely volt. Öt széles tornác vette körül. Emberek százai pihentek az árnyékukban. Egyesek betegen feküdtek, mások vakságban szenvedtek, sőt, mozgásképtelenek is voltak közöttük. Nem úszni, vagy fürödni mentek oda. Mindnyájan várakoztak... és várakoztak... és várakoztak. Mire vártak? Olvassuk el János 5:3. versét.

Azt hitték, ha elsőnek ugranak be a víz megmozdulását követően, meggyógyulnak. Ezért napról napra ott ültek, és minden percben a vizet figyelték. Amikor a víz megmozdult, hirtelen mindenki felkiáltott, majd egymást félrelökve tolakodtak, hogy minél előbb a vízbe érjenek. Ez azonban nem volt becsületes verseny. Leghamarabb mindig az egészségesebbek és a gyorsabbak jutottak el a vízhez. A legbetegebbek soha nem juthattak oda időben segítség nélkül. Így lassan visszafordultak, és lehanyatlottak a teraszon heverő matracaikra, remélve, hogy talán a következő alkalommal valaki a segítségükre lesz.

• Vajon...

  • ...a következő bibliavers értelmében kinek és hogyan tudnánk segíteni ma? „Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.” (Filippi 2:4)

• Feladat: Készítsetek egy „Betesda-tavat” ábrázoló makettet öt oszlopcsarnokkal! Beltéren: használjatok építőkockákat vagy kartont az oszlopcsarnokok (boltívek) elkészítéséhez, a vízhez pedig papírt vagy alufóliát. Kültéren: használjatok botokat az oszlopcsarnokok kialakításához, vagy rajzoljátok meg azok körvonalát a földön. Ássatok egy kis gödröt, töltsétek meg vízzel, és így alakítsátok ki a tavat.

• Imagondolat: Kérd Jézust, hogy segítsen észrevenni a segítségre szorulókat, majd segíts rajtuk.

Egy szombaton Jézus Jeruzsálem utcáin sétált. Elért a Betesda-medencéhez, és körülnézett. Szomorú volt a sok beteg ember láttán. Egyesek a barátaikkal várakoztak, mások egyedül. Egyesek a medence szélén kaptak helyet, mások az árnyékos tornácokon. Jézus mélyen együttérzett minden egyes jelenlevővel. Kis idő múlva megakadt a szeme egy emberen. Mit ír róla a Biblia? Olvassuk el János 5:5. versét.

Nagyon régóta beteg volt már, azonban soha nem adta fel a reményt, hogy egy nap ő nyeri meg a versenyt a víz megmozdulásakor. Amikor ez bekövetkezett, valaki elkiáltotta magát, és a tolakodó, lökdösődő tömegben ő is megpróbálta lassan felemelni testét a földről. Nagy nehezen próbált odavergődni a medencéhez. Azonban minden egyes alkalommal egy gyorsabb várakozó merült bele elsőként. Ez az ember tehetetlennek érezte magát, és már majdnem feladta a reményt. Felismerte, hogy egyedül képtelen odajutni, és nem volt barátja, aki odavitte volna. Annyira magányosnak érezte magát. Jézus odament hozzá. „Megtudta, hogy már régóta így van.” (János 5:6)

Azt is tudta, hogy nyomorultnak érzi magát, mert azt gondolja, hogy Isten soha nem bocsátja meg a fiatal korában elkövetett bűneit. Azt hitte, Isten elfeledkezett róla. Isten azonban soha nem mond le rólunk, még akkor sem, ha hibázunk. Ő mindig a segítségünkre siet. Ó, ha ez az ember is felismerte volna, hogy Jézus szeretetteljes tekintete nyomon követi az ő életét is! Jézus látta szomorúságát, tehetetlenségét, és felé lépkedett.

• Vajon...

  • ...miben vallottál sorozatosan kudarcot? Hogy érezted magad?

  • ...mit tesz Jézus a történet folytatásában?

• Feladat: Versenyezz egy nálad fiatalabb személlyel, és engedd nyerni. Hogyan érzed magad?

• Imagondolat: „Drága Jézus, segíts emlékeznem rá, hogy te látsz engem, és segíteni szeretnél, amikor szomorú vagy csalódott vagyok. Ámen.”

A beteg ember a medence mellől figyelte a vizet. Remélte, hogy megmozdul. Hirtelen egy kedves arc jelent meg előtte. Jézus volt. „Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6) - kérdezte szelíden. A férfi szívét remény töltötte el. Vajon ez a kedves ember felajánlja neki a barátságát? Vajon segíteni fog neki? Elkezdte mondani neki, mennyire tehetetlennek érzi magát. Senkije nem volt, aki közelebb vigye, és besegítse a medencébe. Mindig valaki más lépett be előtte. Jézus türelmesen meghallgatta, majd újra beszélni kezdett. Mit mondott? Olvassuk el János 5:8. versét.

A férfi azonnal engedelmeskedett. Hittel teli szívvel ugrott talpra. Lába kiegyenesedett, karja megerősödött, az egész teste kicsattant az egészségtől. Annyira boldog volt! Tehetetlensége és reménytelensége örömmé változott. Isten valóban törődött vele! Isten veled is törődik. Elküldte Jézust a megmentésedre. „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez” (Efézus 2:8).

A férfi boldogan feltekerte és vállára vette a matracát. Visszafordult, hogy köszönetet mondjon gyógyítójának. Nézett jobbra, nézett balra. Hova tűnt Jézus? A meggyógyított férfinak nem is volt alkalma megfelelően megköszönni Jézus iránta való jóságát. Még a nevét sem tudta a kedves idegennek. Hol találhatná meg, hogy meghálálja?

• Vajon...

  • ...honnan tudhatod, hogy Jézus törődik veled?

• Feladat: Kérd meg egyik szülődet, hogy finoman kösse össze a lábaidat. Próbálj meg átfutni a szobán (ne ugrálj és ne csoszogj). Nehéz volt, vagy könnyű? Ezután oldjátok ki a kötést, és próbáld meg újra! Jézus is így képes megszabadítani bennünket tehetetlen helyzetünkből.

• Missziós kihívás: Imádkozz minden nap azokért a gazdálkodókért és vállalkozókért, akik misszionáriusként szolgálnak. Mit tudnál termeszteni vagy adni, amivel segíthetnél másoknak egészségesebbé válni és megismerni Jézust?

• Imagondolat: Köszönd meg Jézusnak, hogy van hatalma megmenteni minket.

A férfi vidáman szökdécselve ment lefelé az utcán. Vállán vitte régi matracát. Tudta, hogy többé nem lesz rá szüksége, mert meggyógyult. Hangos, örömteli hangon istendicsőítő énekeket énekelt. Hirtelen megtorpant. Néhány zsidó férfi útját állta. Komoly, szigorú arccal néztek rá és a matracra, amit vitt. Láthatóan nem törődtek új, egészséges lábával. Az egyikük komor hangon rámordult: „Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned!” (János 5:10)

A meggyógyult férfi megállt, és csodálkozva, hogy nem örülnek a felépülésének, ránézett matracára, és így szólt: „Aki meggyógyított engem, az mondta: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!” (János 5:11)

Az emberek összesúgtak. Még mindig nem érdekelte őket, hogy ez az ember csodálatos módon gyógyulást nyert. Mit kérdeztek tőle? Olvassuk el János 5:12. versét.

A férfi nem tudta, mit mondjon... Nem tudta, ki gyógyította meg. Megvonta a vállát, és bevallotta, hogy nem ismeri a titokzatos gyógyító kilétét. A zsidók fejcsóválva elviharzottak. Elszalasztották az istendicsőítés egyik alkalmát. Elszalasztottak egy alkalmat, amikor boldogok és vidámak lehettek volna.

• Hitbeli beszélgetések: Oszd meg a gyermekeddel, hogy mit tett Jézus megmentésed és szabadságod érdekében.

• Vajon...

  • ...mi tesz annyira boldoggá, hogy örömödben ugrálva dicsőítsd Istent?

• Feladat: Próbáljatok a heti aranyszövegből egy vidám dalt szerezni, és énekeljétek el együtt! Ezen a héten osszátok meg a dalt másokkal a gyülekezetben vagy a szombatiskolában.

• Imagondolat: Kérd Jézust, hogy költözzön a szívedbe, és naponta megtapasztald az ő örömét és erejét.

A most már gyógyult ember egyenesen a templomba igyekezett. Valóban hálát akart adni Istennek. Két áldozatot vitt magával: egy hálaáldozatot és egy bűnért való áldozatot. Meg akarta köszönni Istennek a gyógyulást, és bocsánatot akart kérni azért a sok rosszért, amit fiatal korában elkövetett. Ki jött el megkeresni őt? Olvassuk el János 5:14. versét.

Pontosan, Jézus! Egyenesen odalépett hozzá. A férfi tágra nyitotta a szemét, amint felismerte, ki áll előtte. Ugyanaz a gondoskodó, kedves arc, aki korábban azt kérdezte, szeretne-e meggyógyulni. Annyira izgatott lett, hogy végre megfelelő módon is köszönetet mondhat Jézusnak. Jézus komoly hangon szólt hozzá: „Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz.” (János 5:14)

Jézus azért aggódott, hogy talán majd ugyanazokat a bűnöket fogja megismételni, amelyekben sok-sok évvel azelőtt élt. Azok a döntések betegítették meg, bántották meg, és tették boldogtalanná. Jézus azonban annyira szerette őt. Milyen csodálatos Megváltó és barát!

• Vajon...

  • ...miért ment vissza Jézus ahhoz az emberhez?

• Imagondolat: „Kedves Jézus! Szeretlek téged. Kérlek, bocsásd meg a hibáimat. Szabadíts meg a bűn kötelékeitől. Kérlek, hogy Szentlelked adjon erőt ahhoz, hogy úgy éljek, ahogyan te szeretnéd. Jézus nevében, ámen.”

• Ahogy ez az ember a medence szélén ragadt, mi is bent ragadtunk a bűn csapdájában, amely egy ragacsos pókhálóhoz hasonlóan tart fogva bennünket. A magunk erejéből nem tudunk megszabadulni hibáinktól. A Megváltó Jézus az egyedüli barátunk, aki kiszabadíthat. Nélküle tehetetlenek vagyunk. El tudod mondani az e heti aranyszöveget? Köszönöm, Jézus, hogy te megbocsátasz nekünk és megszabadítasz.

Egy hatalmas nőstény púpos bálna lebegett a víz felszínén. Nehezen lélegzett, és alig tudott mozogni. Egy halász, aki csónakjával a Farallon-szigetek közelében tartózkodott, észrevette, hogy a bálna halászhálókba gabalyodott. Látta, hogy nagy bajban van, ezért segítséget hívott rádión. Néhány órával később megérkezett egy búvárokból álló mentőcsapat. A bálna mintha egy pókhálóba gabalyodott volna, úgy csavarodott bele a vastag rákcsapdák, hálók és kötelek tömkelegébe. A kötelek a szája, a feje, a háta, az uszonyai és a farka köré tekeredtek. A bálna teljesen kimerülten, tehetetlenül sodródott a vízen. A búvárok jól látták, hogy képtelen kiszabadulni. Elhatározták, hogy megmentik. Felvették a búvárfelszerelésüket, és a vízbe merültek. Együtt kezdték el átvágni a szorosan rátekeredett köteleket. Ahogy a hálókat levágták, azok lassan lesüllyedtek az óceán mélyére. Sokórányi munka után végül az utolsó kötelet is elvágták. A hatalmas bálna hirtelen eltűnt a szemük elől. Szabad volt! A búvárok örömükben együtt ünnepeltek a vízben. Egyszer csak lenéztek a vízbe. A gigantikus bálna egyenesen feléjük úszott! A búvárok nem tudták, hogy féljenek-e vagy örüljenek. A bálna egészen közel úszott az egyik búvárhoz, megállt előtte, finoman meglökte a mellkasát, és hosszan a szemébe nézett. Ezután odament a következő búvárhoz, majd a többiekhez is, és mindegyiküknél időzött egy kicsit. Amikor a búvárok aznap este a lenyugvó nap fényében hazafelé indultak, biztosak voltak benne, hogy a bálna így fejezte ki háláját azért, hogy megmentették az életét. 

• Vajon...

  • ...miben hasonlít a történetbeli bálna a heti leckénkben szereplő beteg férfihoz?

• Imagondolat: Drága Jézus, köszönöm, hogy te megszabadítottál a bűntől! Ámen.

Péntek esti családi tevékenység (Emlékdoboz): Készíts valamit, ami emlékeztet a heti történetre! Tedd bele a különleges emlékdobozodba. Nézd meg a dobozban lévő többi tárgyat is, és próbáld felidézni, melyik milyen történetre és üzenetre emlékeztet.

A szülőknek: „Amikor a bűn uralkodni akar a lelkedben, és megterheli a lelkiismeretedet, tekints a Megváltóra! Az ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy legyőzze a bűnt. Hálás szíved, még ha bizonytalanságtól remeg is, forduljon hozzá. Ragadd meg az előtted lévő reménységet! Krisztus arra vár, hogy családjának tagjává fogadjon. Ereje segít a gyengeségedben; lépésről lépésre vezet majd. Tedd a kezed az övébe, és engedd, hogy vezessen!” (Ellen G. White, A nagy Orvos lábnyomán, 85. o.).

Carine integetett az apukájának búcsúzáskor. Édesapja mosolyogva visszaintegetett, miközben rendőregyenruhájában munkába indult. Carine négyéves volt, és a brazíliai Salvador városában élt. Nagyon szerette az anyukáját és az apukáját, és minden nap alig várta, hogy este újra láthassa az édesapját. Azon az estén azonban apukája nem jött haza. Rendőri szolgálata közben súlyosan megsérült. A kórházban az orvosok nem sok reményt láttak a felépülésére.

-Ne aggódj! - mondta anya Carine-nak. - Jézus csodákat tesz, és apukával is csodát fog tenni.

Aznap este anya kinyitotta a Bibliát, és felolvasta Carine-nak a történetet arról, hogyan adta vissza Jézus egy vak ember látását. Ezután még sok más történetet is olvastak arról, hogyan gyógyította meg Jézus a betegeket. Amikor anya becsukta a Bibliát, még mindig szomorúnak látszott. Carine felajánlotta, hogy elénekel egy dalt. Anya nagyon szerette hallgatni Carine tiszta, csengő hangját, ezért örömmel fogadta az éneket. A dal új reménnyel és hittel töltötte el. Végül egy hónap múlva apuka hazatérhetett. Fáradtnak tűnt, és még lassan mozgott, de Carine odaszaladt hozzá, és a karjába vetette magát.

-Énekelni fogok neked, hogy segítsek meggyógyulni! - jelentette ki.

Ezután minden nap elénekelte neki a kedvenc énekét, a „Halleluja” című dalt. Nap mint nap Jézusról és az iránta érzett szeretetéről énekelt az apukájának - egészen addig, amíg az újra elég erős nem lett ahhoz, hogy visszatérjen a munkájához. Jézus megmentette az édesapját! A Bibliában sok történet és ének szól Isten szeretetéről.

Zsoltárok 37:40 ezt mondja: „Az Úr segít rajtuk és megszabadítja őket.” Carine édesanyja nagyon hálás volt azért, hogy a kislánya ilyen mély hittel bízott Istenben. Ezt mondta róla: „Ő mindig hitt abban, hogy Isten minden problémát meg fog oldani.”

(Ez a történet Andrew McChesney azonos című írásának feldolgozása. Children's Mission, 2019 General Conference of Seventh-day Adventists”. Engedéllyel felhasználva és átdolgozva.)