myBible logó myBible
Fiókom
← Szombatiskola
1. lecke Óvoda

Jézus lecsendesíti a vihart

2026. szeptember 27. – október 3.

Memoriter

„Hallgass, némulj el!” (Márk 4:39)

A legjobb történetmondó Vasárnap, szeptember 27.

Alapgondolat: Jézus bármit megtehet. Ő engem is megnyugtat.

A hét szava: „Nyugodt” - Nyugodtnak lenni azt jelenti, hogy csendesek, békések és kiegyensúlyozottak vagyunk. Amikor nyugodt vagy, biztonságban érzed magad.

A tanulmány alapja: Máté 8:23-27; Márk 4:35-41; Lukács 8:22-25; Ellen G. White: Jézus élete, 333-336. o.

Hatalmas tömeg volt! Mindenki lábujjhegyre állt, a gyerekek mindent megtettek, hogy láthassák őt. A könyökök egymáshoz értek, az emberek szorosan egymás mellett összezsúfolódtak. Mindenki Jézus közelében akart lenni. Jézus kedves, szeretetteljes tekintettel nézte a tó mellett gyülekező embereket. Annyira örült, hogy mindenkinek beszélhetett Isten szeretetéről. Látta, hogy milyen nehéz a gyermekeknek is ott szorongani a sokaságban. A hátul álló felnőtteknek is nehéz volt, mert nem hallották a hangját. Ekkor csodálatos ötlete támadt. Mit tett? Olvassuk el Márk 4:1. versét.

Most már mindenki láthatta és hallhatta a történetmondó Jézust. Mesélt arról, hogyan lesz az apró magból hatalmas fa, és megmagyarázta, hogy az Isten szavába vetett legapróbb hit is egy kicsi magocska, amely naggyá és erőssé válva fává növekedhet (Márk 4:31-32). „És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.” (Márk 4:33)

Jézus sok beteg embert meggyógyított. Szerette, hogy egészségesnek és boldognak láthatta őket. A nap lassan lebukott a hegyek mögött, de az emberek még mindig Jézus közelében voltak, és hallgatták Őt. Nagyon szerették Őt. Ő volt a legeslegjobb történetmondó. Nem akartak hazamenni, csak még egy történetet hallhassanak... Teltek a napok, és Jézus csak mondta és mondta a csodálatos történeteket, és gyógyította a betegeket. Alig pihent, és csak néha evett pár falat kenyeret. Jézus minket is szeret tanítani. Ha a Bibliából olvassuk történeteit, tanulunk Tőle.

Vajon...

    • ...milyen érzés lett volna ott hallgatni Jézus és figyelni a gyógyításait? Te haza akartál volna menni hamarabb? Miért vagy miért nem?

    • ...melyik a kedvenc bibliai történeted?

Feladat: Mozdulatok és a ház körül található kellékek segítségével mondd el újra a családoddal a kedvenc bibliai történetedet.

Imagondolat: Köszönd meg Istennek a bibliai történeteket, amelyek az Ő nagy szeretetéről tanítanak.

Csendes pihenő Hétfő, szeptember 28.

A hullámok lágyan nyaldosták a csónak oldalát, miközben Jézus az utolsó történetet is elmondta az összegyűlt embereknek. Az emberek rámosolyogtak Jézusra. Látták, mennyire szereti őket. Nagyon jó napjuk volt. De ez a nap nagyon hosszú és fárasztó is volt egyben. Már feljött a hold, fénye bevilágította az egyre sötétedő eget. Jézus megállt, és tanítványai felé fordult. Mit mondott nekik? Márk 4:35.

Jézus nagyon fáradtnak tűnt. A tanítványok úgy vélték, hogy jó lenni átkelni a tavon. A másik part csendes és békés volt. Ott nem volt annyi ember, tehát éppen a megfelelő helynek bizonyult egy csendes, nyugodt pihenésre. A tanítványok beszálltak Jézus mellé, és kitolták a nyílt vízre a csónakot. A tömeg nem akarta elengedni Jézust, és csónakokba szállva követték Őt. Olyanok voltak, mint amikor a kiskacsák az anyjuk után úsznak. A csillagok sziporkáztak az égen, és a szelíd csendesség Isten békéjét hozta a fáradt szívekbe. Jézus a hajó hátsó felébe lépve lehajtotta a fejét. A gyengéd hullámzás nemsokára álomba ringatta. Egy fárasztó nap után a mi testünk is nyugalomra vágyik. Nekünk is aludnunk kell. Amikor ma este jó éjszakát kívánsz, és a puha párnádra hajtod a fejed, köszönd meg Jézusnak, hogy ameddig alszol, Ő őrködik feletted. A Bibliában ezt olvassuk: „Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, Uram, hogy biztonságban lakjam.” (Zsoltárok 4:9)

Vajon...

    • ...eszedbe jut egy olyan alkalom, mikor már annyira fáradt voltál, hogy nem tudtad nyitva tartani a szemed?

    • ...milyen érzés az a tudta, hogy Jézus veled van, amikor alszol?

Feladat: Feküdj le a földre, és pár percig maradj nyugodtan, csendben. Hallod a szívverésed? Hallod a lélegzetvételed? Halkan dúdolj el egy éneket imádságul.

Imagondolat: Köszönd meg Istennek az alvást, amely segít, hogy nagyra nőj, és egészséges maradj.

Nyugalom, majd félelem Kedd, szeptember 29.

A hold fénye ezüst csíkot vetett a Galileai-tenger békés vízére. A csónakok kis csoportja békésen haladt előre, csak evezőik halk csobbanása törte meg a csendet. Minden nyugodt, csöndes és békés volt. Hirtelen hevesen feltámadt a szél. Hatalmas hullámok váltották fel a lágy ringatózást. A hajó ide-oda borult. Sűrű felhők borították az eget, vihar kavargott, és egyre sötétebb és sötétebb lett az éjszaka. Krrrk! Hsss! Villám cikázott át az égen. A hullámok egyre erősebbek és magasabbak voltak. A tanítványok nyugtalankodni kezdtek... majd megijedtek... végül nagyon megrémültek. Egyre veszélyesebbé vált a vihar! Jézus tanítványai erejüket és izmaikat megfeszítve próbálták menteni a hajót, de nem voltak elég erősek. A vihar túlszárnyalta őket. „Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.” (Márk 4:37)

A tanítványok nagyon féltek. Amikor nagy vihar van körülöttünk, vagy félünk valamitől, jusson eszedbe, hogy nem vagyunk egyedül. Jézus mindig velünk van! Ő békességben és biztonságban tart minket. A Bibliában ezt olvassuk: „Mikor félnem kellene is, én benned bízom.” (Zsoltárok 56:4)

Vajon...

    • ...láttál már ijesztő vihart? Milyen érzés volt?

    • ...mire kellett most emlékeznie a tanítványoknak?

Feladat: Helyezz egy „csónakot” (fakockát vagy játékhajócskát) a „vízre” (egy kicsi takaróra vagy egy törölközőre). Egy családtaggal vagy egyik barátoddal fogjátok meg a takaró négy sarkát. A takarót kifeszítve játsszátok el a békés tengert, majd a takaró négy sarkát mozgatva keltsetek „vihart”. Figyeljétek, ahogy ide-oda hánykolódik a „csónakotok” a vízen. Köszönjétek meg Jézusnak, hogy ő mindig velünk van.

Imagondolat: Kérd Jézust, hogy juttassa eszedbe, hogy veled van.

Nyugodt alvás Szerda, szeptember 30.

Rettegés tükröződött a tanítványok szemében. Erősen szorították egymás kezét, nehogy kizuhanjanak a háborgó tengerbe. A csónak alját víz borította el, és gyorsan emelkedett a vízszint. A sötét felhők, a zajos szél közepette megfeledkeztek egy nagyon fontos dologról. Jézus velük volt a csónakban. Ő nem rettegett a sötétségtől, sem a szél zúgásától. Ő annyira nyugodt volt, hogy békésen aludt. Jézus annyira szeret téged, azt akarja, hogy te is mindig békességet érezz a szívedben. Ha bízol Benne, nyugodt maradsz. Mit ír erről János 14:27. verse?

A tanítványok elfelejtettek Jézusban bízni és kérni az ő békességét. Nem jutott eszükbe, hogy azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!” (Márk 4:35)

Jézus mondta, hogy menjenek oda, és ő ezt lehetővé is teszi.

Vajon...

    • ...Jézus veled van? Honnan tudod?

Feladat: Készíts egy sátrat takaróból. Üljetek be alá, és találjatok ki egy dallamot a következő igeversnek: „Mikor lefekszel, nem rettegsz, hanem lefekszel, és gyönyörűséges lesz az álmod.” (Példabeszédek 3:24)

Imagondolat: Köszönd meg Jézusnak, hogy mindig velünk van, akkor is, ha nem látjuk őt.

„Hallgass, némulj el!” Csütörtök, október 1.

Fényes villám cikázott át az égen. A tanítványok megdermedtek félelmükben. A magas hullámok becsaptak a hajóba. Végül Jézushoz fordultak segítségért. Mit tettek, és mit mondtak? Olvasd el Márk 4:38. versét.

Jézus felállt, és szembefordult a dühös viharral. Felemelte erős karját amellyel minden nap segített és gyógyított -, és kitárta a háborgó víz fölé. Erőteljes, de nyugodt hangon megállásra szólította fel a szelet és a hullámokat: „Hallgass, némulj el!” (Márk 4:39)

A szél engedelmeskedett Jézus szavának, és azonnal elcsitult. A hullámok is engedtek, és a víztükör kisimult. Minden újra nyugodt és csendes lett. A sötét felhők elvonultak, újra sziporkáztak a csillagok. Jézus ránézett tanítványaira: „Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?” - kérdezte (Márk 4:40).

Jézus azt akarta, hogy bár a hitnek egy aprócska magva élne a szívükben, amely hatalmas fává nő, mint az aznapi történetben. Arra vágyott, hogy a szavát hallva békességre leljenek. Mi is bízhatunk benne, hogy Jézus biztonságot, békességet és bátorságot ad nekünk. Hallgassuk az aranyszöveget: „Hallgass, némulj el!” (Márk 4:39)

Köszönjük, Jézus!

Hitbeli beszélgetések: Mesélj el a gyermekednek egy olyan alkalmat, amikor Isten békét és nyugalmat adott aggódó szívedbe.

Vajon...

    • ...miért tudta Jézus megállítani a vihart és lecsendesíteni a hullámokat?

Imagondolat: Kérd Jézust, hogy segítsen bízni Benne, amikor félelmetes dolgok történnek körülöttünk.

Békesség a szívben Péntek, október 2.

A tanítványok tágra nyílt szemmel, álmélkodva néztek Jézusra. Jézus a szavával állította meg a vihart. Mindenki elképedve állt. Jézus, a szelíd tanító, a gyógyító képes volt a természetnek is parancsolni. Suttogás hallatszott a csendben: „Kicsoda ez, hogy a szél is és a tenger is engedelmeskedik neki?” (Márk 4:41)

Mi tudjuk a választ. Jézus maga Isten. Ő mindenható. Mi mindig bízhatunk a segítségében. Ő tölti meg békességgel a szívünket. Amikor mennydörgés csattan a levegőben, és vihar rázza az ablakot, ne félj! Jusson eszedbe, hogy Jézus veled van. Amikor egy barátod mérgesen szól hozzád, amikor valami igazságtalannak tűnik, emlékezz rá, hogy Jézus veled van. Ő az, Aki megnyugtat. Amikor valami félelmetes, új dolgot kell kipróbálnod, Jézus akkor is veled van. Ő ad békességet neked. „Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)

Vajon...

    • ...mi tesz téged haragossá vagy szomorúvá? Mitől félsz?

    • ...mit tehetsz, amikor legközelebb így érzed magad?

Imagondolat: Köszönd meg Jézusnak a: „Hallgass, némulj el!” szavait. Köszönd meg, hogy segít békességet és nyugalmat érezni a harag és az aggodalom helyett.

Péntek esti családi tevékenység (Emlékdoboz): Válassz kí vagy készíts el egy tárgyat, amely a heti leckére emlékeztet. Tedd be az elmúlt negyedévi emlékdobozodba. Olvass újra néhány régebbi üzenetet, vagy nézzél meg egy régebbi tárgyat a dobozból.

A szülőknek: „Milyen gyakran a tanítványok tapasztalata a mi tapasztalatunk is! Amikor a kísértések viharai összegyűlnek, a villámok félelmetesen cikáznak, és a hullámok átcsapnak felettünk, egyedül harcolunk a viharral, megfeledkezve arról, hogy valaki segíthet nekünk. Egészen addig a saját erőnkben bízunk, mig reménységünk el nem vész, és már-már készek vagyunk elpusztulni. Akkor emlékezünk Jézusra, és ha segítségül hívjuk, hogy mentsen meg bennünket, nem kiáltunk hiába... Ő soha nem mulasztja el megadni nekünk azt a segítséget, amelyre szükségünk van.” (Ellen G. White: Jézus élete, 336. o.)

Jézus lecsendesíti a vihart Szombat, október 3.

Armi mosolyogva nézett fel az égre. Igen, az idő tökéletes volt a tervezett halászásra. A 21 éves misszionárius nagyon izgatott volt. Ez volt az első alkalom, amikor a helyi lakossággal barátkozhatott az indonéziai Maluka-szigeteken. Remélte, hogy beszélhet nekik Jézusról. Armi és két helyi férfi együtt hajózott ki a nyílt óceánra egy kis facsónakon. Amikor már jó messze jártak a parttól, hirtelen megváltozott az idő. Erős szél kerekedett, és esni kezdett az eső. Hatalmas hullámok csapkodták a csónakot. Armi és két barátja megpróbálták kimerni a csónakban összegyűlő vizet, de alig jártak sikerrel. Később a halászhálókat is a vízbe vetették, hogy könnyítsenek a terhen. A szél erősödött, ide-oda dobták a hullámok a csónakot, amikor Armi hirtelen halk hangra lett figyelmes: „Imádkozz” - mondta a hang. Megkapaszkodott egy kötélben, becsukta a szemét, mély lélegzetet vett, és felkiáltott: „Uram, segíts nekünk! Ments meg, mert tudjuk, hogy képes vagy rá!” Armi három percig folyamatosan ismételte az imádságot, majd áment mondott, és kinyitotta a szemét. Abban a pillanatban elállt a vihar. A szél elcsitult, és az óceán vize tükörsima lett. A sötét felhők szétoszlottak, és csillagok ragyogtak az esti égen. Armi megdöbbenve kiáltott fel: „Uram, köszönöm szépen!” Barátai örömükben kurjongatva kormányozták a csónakot vissza a partra. Egy helyen meglátták a vízben a korábban hátrahagyott halászhálót, és sikerült felemelniük, amely legnagyobb meglepetésükre tele volt hallal. Amikor kikötöttek, Armi barátai mindenkinek elmondták a meghallgatott imatapasztalatukat. A falubeliek pedig alig győztek vásárolni a csodahalakból. Az emberek folyamatosan jöttek, hogy meghallgassák Armi történetét a viharról. Számos kérdést tettek fel Jézusról. Négyen megkeresztelkedtek. Három év leforgása alatt a falunak már saját adventista imaháza volt.

(Ez a történet Andrew McChesney: Children's Mission kiadványában megjelent, „A tenger Ura” (Master of the Sea) című írása alapján készült. Szerzői jog 2018, Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája. Engedéllyel felhasználva és átdolgozva.)

Egyéb
Nyelv
Megjelenés

Ez az elem jelenleg nem érhető el.